chapter 7
Jehova újból szólt hozzám:
„Ami téged illet, embernek fia, így szól a legfőbb Úr, Jehova Izrael földjéhez: »Itt a vég! Eljött a vég az ország négy sarkára.
Most elért téged a vég! Kitöltöm rajtad haragomat, megítéllek tetteid szerint, és felelősségre vonlak minden utálatos cselekedetedért.
Nem szán meg a szemem, és könyörületet sem fogok érezni, hanem megfizetek neked a tetteid szerint, és el kell szenvedned utálatos cselekedeteid következményeit. És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.«
Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Veszedelem, páratlan veszedelem jön!
Jön a vég! Eljön a vég, rád tör hirtelen. Nézd, jön már!
Te vagy most soron, te, aki az országban laksz! Eljön az idő, közel a nap. Zűrzavar van, nem pedig örömkiáltás a hegyeken.
Most mindjárt kiontom rád dühömet, és teljesen kitöltöm rajtad haragomat, megítéllek tetteid szerint, és felelősségre vonlak minden utálatos cselekedetedért.
Nem szánakozik majd a szemem, és könyörületet sem fogok érezni. Megfizetek neked a tetteid szerint, és el kell szenvedned utálatos cselekedeteid következményeit. És megtudjátok, hogy én, Jehova sújtalak csapással titeket.
Itt a nap! Nézd, jön már! Te vagy soron, kivirágzott a vessző, és kisarjadt az elbizakodottság.
A gonoszság vesszejévé nőtt az erőszak. Sem ők, sem vagyonuk, sem sokaságuk, sem kiválóságuk nem marad meg.
Eljön az idő, elérkezik a nap. Ne örüljön a vevő, ne keseregjen az eladó, mert Isten haragszik egész sokaságukra.
Mert az eladó – még ha életben marad is – nem tér vissza ahhoz, amit eladott, mert a látomás az egész sokaság ellen szól. Senki sem tér vissza, és a vétke miatt senki sem marad életben.
Megfújták a trombitát, mindenki készen áll, de senki sem megy a harcba, mert haragszom az egész sokaságra.
Kívül kard, belül járvány és éhínség. Aki a mezőn van, kard által hal meg, akik a városban vannak, azokat éhínség és járvány emészti meg.
Túlélőik, akiknek sikerül elmenekülniük, a hegyekbe mennek, és mint a völgyek galambjai, mindannyian keseregve búgnak a vétkük miatt.
Mindegyikük keze elernyed, mindegyikük térdéről víz csorog.
Zsákruhát vettek fel, és reszketés fogta el őket. Mindenki megszégyenül, és minden fej kopasz lesz.
Ezüstjüket az utcákra dobják, és irtózni fognak aranyuktól. Sem ezüstjük, sem aranyuk nem menti meg őket Jehova nagy haragjának napján. Nem elégszenek meg, és nem töltik meg a hasukat, mert ez a botlásukat okozza azzal, hogy vétekbe viszi őket.
Díszeik szépségével büszkélkedtek, és elkészítették azokból utálatos képmásaikat meg undorító bálványaikat. Ezért irtózattá teszem azt előttük.
Idegenek kezébe adom prédául, és a föld gonoszainak zsákmányul, és meg fogják szentségteleníteni.
Elfordítom tőlük arcomat, azok pedig megszentségtelenítik rejtekemet; rablók mennek be oda, és megszentségtelenítik.
Készítsd a láncot, mert az ország tele van igazságtalan halálos ítélettel, és a város megtelt erőszakkal.
Elhozom a nemzetek legrosszabbját, és az elfoglalja házaikat. Véget vetek az erősek büszkeségének, és szentélyeiket megszentségtelenítik.
Amikor gyötrelem jön rájuk, keresik majd a békét, de nem lesz béke.
Baj bajt követ, az egyik hír a másikat éri, és látomást akarnak majd a prófétától, de a pap nem tanítja a törvényt, és a vének sem adnak tanácsot.
A király keseregni fog, a fejedelem is kétségbeesésbe öltözik, és az ország népének keze rémülten reszket. Tetteik szerint bánok velük, és úgy ítélem meg őket, ahogy ők ítéltek. És megtudják, hogy én vagyok Jehova.«”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48