chapter 24
Jehova ismét szólt hozzám a 9. évben, a 10. hónap 10. napján:
„Embernek fia! Jegyezd fel magadnak a mai nap pontos dátumát. Babilon királya éppen ezen a napon indított támadást Jeruzsálem ellen.
Mondj egy példázatot a lázadó népről, és így beszélj róluk:
»Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova:
’Tedd föl az üstöt. Tedd föl a tűzre, és önts bele vizet.
Rakj bele húsdarabokat, minden jó darabot,
combot és lapockát; rakd tele a legjobb csontokkal.
Fogd a nyájból a legjobb juhot, és rakj fát az üst alá körben.
Forrald fel a darabokat, és főzd meg benne a csontokat is.’«”
„Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova:
»Jaj a vérontás városának, a rozsdás üstnek, amelyről nem távolították el a rozsdát!
Egyesével szedd ki a húsdarabokat; válogatás nélkül vedd ki őket.
Mert vére ott van benne, kopár sziklára ontotta.
Nem öntötte a földre, hogy porral fedje be.
Hogy haragot szítsak a bosszúállás végett,
fénylő, kopár sziklára ontottam vérét,
hogy ne legyen befedve.«
Ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova:
»Jaj a vérontás városának!
Nagy máglyát rakok.
Rakd halomba a fát, és gyújtsd meg a tüzet.
Jó alaposan főzd meg a húst, öntsd ki a levest, és égesd oda a csontokat.
Tedd az üres üstöt a szénre, hogy felforrósodjon,
és így a reze vörösen izzon.
Tisztátalansága majd megolvad benne, és rozsdáját megemészti a tűz.
Milyen hiábavaló és kimerítő,
hiszen nem jön le róla a sok rozsda.
Vesd tűzbe rozsdástul!«
»Szemérmetlen viselkedésed miatt lettél tisztátalan. Próbáltalak megtisztítani, de nem tisztultál meg tisztátalanságodból. Nem tisztulsz meg addig, amíg le nem csillapodik dühöm.
Én, Jehova szóltam, és ez valóra is fog válni. Cselekedni fogok, és nem fogom vissza magam, nem fogok sem szánalmat, sem sajnálatot érezni. Viselkedésed és tetteid szerint fognak megítélni téged« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”
És Jehova újra szólt hozzám:
„Embernek fia! Egy csapásra el fogom venni tőled a kedvesedet. Te pedig ne gyászolj, ne sírj, és ne fakadj könnyekre.
Csendben sóhajtozz, és ne végezz gyászszertartást. Kösd fel a turbánodat, és vedd fel sarudat. Ne takard el a bajuszodat, és ne edd meg a kenyeret, amelyet hoznak neked.”
Reggel szóltam a néphez, és estére meghalt a feleségem. Reggel aztán úgy cselekedtem, ahogy parancsot kaptam.
A nép pedig így szólt hozzám: „Nem mondod el nekünk, mi köze hozzánk annak, amit teszel?”
Ezt válaszoltam nekik: „Jehova így szólt hozzám:
»Mondd meg Izrael népének: ’Így szól a legfőbb Úr, Jehova: „Megszentségtelenítem szentélyemet, amelyre oly büszkék vagytok, amely oly kedves nektek, és amely a szívetekhez oly közel áll. Fiaitok és lányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, kard által hullanak el.
Akkor majd úgy fogtok cselekedni, ahogy én cselekedtem. Nem takarjátok el a bajuszotokat, és nem eszitek a kenyeret, amelyet hoznak nektek.
Turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon. Nem fogtok gyászolni, sem sírni. Ehelyett megrothadtok vétkeitekben, és sóhajtozni fogtok egymás előtt.
Ezékiel pedig előjel lett nektek. Ahogy ő cselekedett, ti is úgy fogtok cselekedni. Amikor ez megtörténik, akkor megtudjátok, hogy én vagyok a legfőbb Úr, Jehova.”’«”
„Neked pedig, embernek fia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erődjüket – örömük gyönyörűségét, azt, ami kedves nekik, és ami közel áll a szívükhöz –, valamint fiaikat és lányaikat,
hírt hoz majd erről az, aki megmenekült.
Azon a napon megnyílik a szád, és beszélni fogsz a megmenekülthöz, és többé nem leszel néma. Előjellé leszel nekik, és megtudják, hogy én vagyok Jehova.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48