Ezékiel

Chapters:

… 31 32 33 34 35 …   ⇤ ← 33 → ⇥

verse #1

És Jehova így szólt hozzám:

verse #2

„Embernek fia! Beszélj néped fiaihoz, és ezt mondd nekik:

»Tegyük fel, hogy egy országra kardot küldök, és az ország egész népe fog egy embert, őrállójává teszi,

verse #3

az pedig látja a kardot, amint az országra jön, és megfújja a kürtöt, és figyelmezteti a népet.

verse #4

Ha valaki hallja a kürt hangját, de nem fogadja meg a figyelmeztetést, a kard pedig eljön, és elveszi az életét, akkor ő maga lesz a felelős a haláláért.

verse #5

Hallotta a kürt hangját, de nem fogadta meg a figyelmeztetést. Ő maga lesz felelős a haláláért. Ha megfogadta volna a figyelmeztetést, megmenekült volna.

verse #6

Ha pedig az őrálló látja a kardot jönni, de nem fújja meg a kürtöt, és a nép nem kap semmilyen figyelmeztetést, a kard pedig eljön, és elveszi valamelyikük életét, akkor az meghal a saját vétke miatt, de a vérét az őrállótól kérem számon.«

verse #7

Téged pedig, embernek fia, őrállónak jelöltelek ki Izrael népe számára, és amikor üzenetet hallasz tőlem, figyelmeztesd őket a nevemben.

verse #8

Ha azt mondom a gonosznak: »Biztosan meghalsz, te gonosz!«, de te nem szólsz, hogy figyelmeztesd, hogy változtasson a viselkedésén, akkor ő mint gonosz, meghal a vétke miatt, de a vérét tőled kérem számon.

verse #9

Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, hogy térjen meg, ám ő nem akar változtatni a viselkedésén, akkor ő meghal a vétke miatt, de te biztosan megmented az életedet.

verse #10

És te, embernek fia, így szólj Izrael népéhez: »Ti ezt mondtátok: ’Lázongásaink és bűneink ránk nehezednek, és elpusztulunk miattuk. Hát hogyan is maradhatnánk életben?’«

verse #11

Mondd meg nekik: »’Nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem inkább abban, ha változtat a viselkedésén, és életben marad. Olyan biztos ez, mint hogy én élek! Térjetek meg, és hagyjatok fel gonosz viselkedésetekkel! Hisz miért halnátok meg, ó, Izrael népe?’ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.«

verse #12

És te, embernek fia, mondd meg néped fiainak: »Az igazságos embert nem fogja megmenteni az igazságossága, ha fellázad. És a gonosz ember sem fog elbukni a gonoszsága miatt, ha felhagy a gonoszságával. Egyetlen igazságos ember sem maradhat életben az igazságossága miatt azon a napon, amelyen vétkezik.

verse #13

Ha azt mondom az igazságosnak: ’Biztosan élni fogsz’, de ő a maga igazságosságában bízik, és gonoszul cselekszik, akkor egyetlen igazságos cselekedetére sem emlékezem, hanem meg fog halni, mert gonoszul cselekedett.

verse #14

És ha azt mondom a gonosznak: ’Biztosan meghalsz’, de az felhagy bűnös viselkedésével, és azt teszi, ami jogos és igazságos,

verse #15

visszaadja azt, amit zálogba vett, megtéríti, amit elrabolt, és azok szerint a rendeletek szerint jár, melyek élethez vezetnek, nem követve el gonoszságot, akkor biztosan élni fog. Nem hal meg.

verse #16

Egyetlen bűnét sem rovom fel neki. Mivel azt tette, ami jogos és igazságos, biztosan élni fog.«

verse #17

Néped azonban ezt mondja: »Jehova igazságtalanul cselekszik«, pedig igazából ők cselekednek igazságtalanul.

verse #18

Ha egy igazságos személy nem marad igazságos, hanem a rosszat teszi, meghal miatta.

verse #19

Ha viszont egy gonosz felhagy a gonosztetteivel, és azt teszi, ami jogos és igazságos, élni fog.

verse #20

Ti azonban ezt mondjátok: »Jehova igazságtalanul cselekszik.« Mindegyikőtöket a tettei szerint fogom megítélni, ó, Izrael népe!”

verse #21

Végül aztán száműzetésünk 12. évében, a 10. hónap 5. napján egy ember érkezett hozzám, aki elmenekült Jeruzsálemből, és így szólt: „Elesett a város!”

verse #22

A menekült érkezése előtti estén Jehova ereje működni kezdett rajtam, és megnyitotta a számat, még mielőtt a férfi eljött hozzám reggel. Így hát megnyílt a szám, és többé nem voltam néma.

verse #23

Aztán Jehova így szólt hozzám:

verse #24

„Embernek fia! E lerombolt helyek lakosai azt mondják Izrael földjéről: »Ábrahám csak egymaga volt, mégis birtokba vette ezt a földet. Mi viszont sokan vagyunk, úgyhogy ez a föld biztosan nekünk lett adva birtokul.«

verse #25

Azért mondd meg nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Véres ételt esztek, undorító bálványaitokra emelitek szemeiteket, és folyton vért ontotok. Hogy is birtokolhatnátok hát ezt a földet?

verse #26

Kardotokban bíztok, utálatos szokásokat gyakoroltok, és mindegyikőtök lefekszik az embertársa feleségével. Hogy is birtokolhatnátok hát ezt a földet?’«

verse #27

Ezt mondd nekik: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Akik a lerombolt helyeken élnek, kard által hullanak el; akik a nyílt mezőn vannak, azokat a vadállatoknak adom eledelül; akik pedig az erődítményekben és a barlangokban vannak, azok járványos betegség miatt halnak meg. Olyan biztos ez, mint hogy én élek!

verse #28

Teljesen elhagyatott pusztasággá teszem az országot, mérhetetlen büszkesége semmivé lesz, Izrael hegyei pedig pusztává – senki sem megy át rajtuk.

verse #29

És megtudják, hogy én vagyok Jehova, amikor teljesen elhagyatott pusztasággá teszem az országot mindazon utálatosságok miatt, amelyeket cselekedtek.’«

verse #30

Ami pedig téged illet, embernek fia, néped tagjai rólad beszélgetnek a falak mellett és a házak kapuiban. Ezt mondják egymásnak, mindegyik a testvérének: »Gyertek, hallgassuk meg a beszédet, mely Jehovától származik.«

verse #31

Beözönlenek hozzád, és leülnek eléd népemként. Hallani fogják szavaidat, de nem cselekszenek azok szerint, mert hízelegnek szájukkal, ám szívük mohón tisztességtelen nyereségre vágyik.

verse #32

Olyan vagy te nekik, mint valami szerelmes dal, melyet szép hangon énekelnek, és ügyesen kísérik húros hangszeren. Hallani fogják szavaidat, de senki sem cselekszi azokat.

verse #33

És amikor ez bekövetkezik – márpedig bekövetkezik –, akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.”

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48