Ezékiel

Capitole:

… 24 25 26 27 28 …   ⇤ ← 26 → ⇥

versetul 1

A 11. évben, a hónap első napján Jehova így szólt hozzám:

versetul 2

„Embernek fia! Mivel Tírusz azt mondta Jeruzsálemre: »Haha! Összetört a népek kapuja! Most, hogy lerombolták, már minden hozzám áramlik, és meggazdagszom!«,

versetul 3

ezért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Én ellened vagyok, ó, Tírusz, és fölhozok ellened sok nemzetet, miként a tenger hullámokat vet.

versetul 4

Ledöntik Tírusz falait, lerombolják tornyait, én pedig levakarom róla a port, és fénylő, kopár sziklává teszem.

versetul 5

Vonóhálók szárítóhelye lesz a tenger közepén.«

»Bizony én szóltam – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –, és prédául lesz a nemzeteknek.

versetul 6

Vidéki települései kard által pusztulnak el, és megtudják az emberek, hogy én vagyok Jehova.«

versetul 7

Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Elhozom Tíruszra északról Babilon királyát, Nabukodonozort, a királyok királyát, lovakkal, harci szekerekkel, lovas katonákkal és egy sok katonából álló sereggel.

versetul 8

Vidéki településeidet karddal pusztítja el, és ostromfalat meg ostromsáncot épít ellened, és egy pajzsokból álló falat emel ellened.

versetul 9

Faltörő kosával összezúzza falaidat, és bárdjaival ledönti tornyaidat.

versetul 10

Lovainak sokasága porral borít majd be. A lovas katonák és a szekerek kerekeinek hangjától megremegnek falaid, amikor bevonul kapuidon, miként megrohamoznak egy várost, melynek összezúzták falait.

versetul 11

Lovainak patáival összetiporja minden utcádat. Embereidet karddal öli meg, és erős oszlopaid összedőlnek.

versetul 12

Zsákmányul ejtik javaidat, és elrabolják áruidat, ledöntik falaidat, és lerombolják szép házaidat. Köveidet, famunkáidat és porodat a vízbe vetik.«

versetul 13

»Megszüntetem éneklésed hangját, és hárfáid hangja sem hallatszik többé.

versetul 14

Fénylő, kopár sziklává teszlek, és vonóhálók szárítóhelyévé leszel. Soha többé nem építenek újjá, mert én, Jehova szóltam« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.

versetul 15

Így szól a legfőbb Úr, Jehova Tíruszhoz: »Vajon nem fognak megremegni a szigetek bukásod hallatán, amikor nyögnek a haldoklók, amikor öldökölnek benned?

versetul 16

A tenger fejedelmei mindnyájan leszállnak majd trónjukról, leteszik köntösüket, levetik hímzett ruháikat, és elfogja őket a remegés. A földön ülnek, folyamatosan remegnek, és ámulva merednek rád.

versetul 17

Gyászdalt énekelnek fölötted, és így szólnak hozzád:
’Hogy elvesztél, te dicsőített város, akit egykor a tengerek népe lakott!

Te és a lakosaid hatalmasak voltatok a tengeren,
rettegéssel töltve el a föld minden lakóját!

versetul 18

Megremegnek a szigetek bukásod napján,
és a tenger szigetei megrendülnek, amikor véged lesz.’«

versetul 19

Így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Amikor lerombollak, és a lakatlan városokhoz leszel hasonlóvá, amikor tajtékzó vizekkel árasztalak el, és hatalmas vizek borítanak el,

versetul 20

akkor letaszítalak a verembe szállókkal együtt a hajdan élt emberekhez. A legmélyebben fekvő helyre telepítelek a verembe szállókkal együtt, mint a réges-rég lerombolt helyeket, hogy lakatlan légy. Majd felmagasztalom az élők földjét.

versetul 21

Hirtelen rettegést hozok rád, és többé nem leszel. Keresnek majd téged, de soha többé nem találnak meg« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48