chapter 29
Ezékiás 25 éves korában lett király, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás lánya volt, Abijának hívták.
Ezékiás azt tette, amit Jehova helyesnek tart, pontosan úgy, ahogy az ősapja, Dávid cselekedett.
Uralkodásának első évében, az első hónapban kinyitotta Jehova házának ajtóit, és megjavította őket.
Akkor elhozatta a papokat meg a lévitákat, és egybegyűjtötte őket a keletre fekvő térre.
Így szólt hozzájuk: „Figyeljetek rám, léviták! Szenteljétek meg most magatokat, és szenteljétek meg Jehovának, ősapáitok Istenének a házát, és távolítsátok el a szent helyről azt, ami tisztátalan.
Mert apáink hűtlenek lettek, és azt tették, amit Jehova, a mi Istenünk rossznak tart. Elhagyták őt, nem mutattak tiszteletet Jehova hajléka iránt, és hátat fordítottak Istennek.
Az előcsarnok ajtóit is bezárták, a lámpákat meg kioltották. Füstölőszert nem égettek, és nem mutattak be égőáldozatot a szent helyen Izrael Istenének.
Ezért Jehova haragra gyúlt Júda és Jeruzsálem ellen. Rettegést keltővé és döbbenet meg gúny tárgyává tette őket, ahogy a saját szemetekkel is látjátok.
Ősapáink elestek kard által, fiaink, lányaink meg feleségeink pedig fogságba kerültek emiatt.
Most pedig szívem vágya, hogy szövetséget kössek Jehovával, Izrael Istenével, hogy elforduljon rólunk lángoló haragja.
Most azért, fiaim, nem annak van itt az ideje, hogy tétlenkedjetek, mert Jehova titeket választott ki arra, hogy a színe előtt álljatok, a szolgáiként szolgáljatok, és áldozzatok neki, hogy az áldozatok füstje felszálljon.”
Erre munkához láttak a léviták: a kehátiták közül Mahát, Amásai fia, és Jóel, Azária fia; a méráriták közül Kís, Abdi fia, és Azária, Jehallélel fia; a gersoniták közül Jóah, Zimma fia, és Éden, Jóah fia;
Elicáfán fiai közül Simri és Jéuel; Asáf fiai közül Zakariás és Mattánia;
Hémán fiai közül Jéhiel meg Simei; Jedutun fiai közül Semája és Uzziel.
Aztán egybegyűjtötték testvéreiket, megszentelték magukat, és bevonultak, hogy megtisztítsák Jehova házát, ahogy a király megparancsolta Jehova szavai szerint.
A papok akkor bementek Jehova házába, hogy megtisztítsák, és kihordtak Jehova templomából mindent, ami tisztátalan, Jehova házának az udvarába. A léviták aztán fogták, és kivitték ezeket a Kidron völgyébe.
Így fogtak hozzá az első hónap első napján a megszenteléshez, és a hónap 8. napján értek Jehova előcsarnokához. 8 nap alatt meg is szentelték Jehova házát, és az első hónap 16. napján készen voltak.
Azután bementek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták: „Megtisztítottuk Jehova egész házát, az égőáldozati oltárt és minden eszközét, az egymásra rakott kenyerek asztalát és minden eszközét.
Minden olyan eszközt előkészítettünk és megszenteltünk, amelyet Aház király hűtlenül eltávolított a használatból az uralkodása alatt. Ezek ott vannak Jehova oltára előtt.”
Ezékiás király pedig korán fölkelt, összegyűjtötte a város fejedelmeit, és fölment Jehova házába.
Vittek 7 bikát, 7 kost, 7 hím bárányt és 7 kecskebakot bűnért való áldozatul a királyságért, a szentélyért és Júdáért. Ekkor szólt Áron leszármazottainak, a papoknak, hogy áldozzák fel azokat Jehova oltárán.
Aztán levágták a marhákat, majd a papok vették a vért, és ráhintették az oltárra. Ezután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették. Levágták a hím bárányokat is, és ráhintették a vért az oltárra.
Aztán a király és a gyülekezet elé vitték a bűnért való áldozatra szánt kecskebakokat, és rájuk tették a kezüket.
A papok ekkor levágták azokat, és a vérükkel bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron, hogy engesztelést szerezzenek egész Izraelért. A király ugyanis egész Izraelért rendelte el az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.
Ezalatt odaállította a lévitákat Jehova házához cintányérokkal, hárfákkal és más húros hangszerekkel, Dávidnak és Gádnak, a király látnokának, valamint Nátán prófétának a parancsolata szerint, mert a parancsolat Jehovától jött a prófétái által.
A léviták tehát ott álltak Dávid hangszereivel, a papok pedig a trombitákkal.
Ezékiás akkor elrendelte, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Amikor elkezdődött az égőáldozat bemutatása, felcsendült Jehova éneke, és megszólaltak a trombiták is, mégpedig Dávid, Izrael királya hangszereinek a vezetésével.
Az egész gyülekezet meghajolt, mialatt zengett az ének, és harsogtak a trombiták – mindez addig folytatódott, míg véget nem ért az égőáldozat bemutatása.
Mihelyt végeztek a bemutatásával, a király és a vele levők mindnyájan mélyen meghajoltak, és leborultak.
Ezékiás király és a fejedelmek ekkor meghagyták a lévitáknak, hogy dicsérjék Jehovát Dávidnak és Asáfnak, a látnoknak a szavaival. Erre ők nagy örömmel dicséretet zengtek, meghajoltak és leborultak.
Majd Ezékiás ezt mondta: „Most, hogy el lettetek különítve Jehováért, gyertek, hozzatok áldozatokat és hálaáldozatokat Jehova házába!” Erre a gyülekezet hozott áldozatokat meg hálaáldozatokat, és voltak, akik készségesen hoztak égőáldozatokat is.
A gyülekezet által hozott égőáldozatok száma ez volt: 70 marha, 100 kos, 200 hím bárány – mindez égőáldozatul Jehovának –,
ezenkívül a szent áldozatok: 600 marha és 3000 juh.
De a papok túl kevesen voltak ahhoz, hogy minden égőáldozatot megnyúzzanak. Ezért a testvéreik, a léviták segítettek nekik, míg be nem fejeződött a munka, és míg a papok meg nem tudtak szentelődni, a léviták ugyanis lelkiismeretesebbek voltak abban, hogy megszentelődjenek, mint a papok.
Azonkívül égőáldozatból is sok volt, csakúgy, mint a közösségi áldozatok zsíros részéből és az égőáldozatokhoz való italáldozatokból. Így kezdték el újra végezni a szolgálatot Jehova házánál.
Ezékiás és az egész nép nagyon örült annak, amit az igaz Isten megvalósított a népért, mert mindez rövid idő alatt lezajlott.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36