chapter 20
Aztán a moábiták és az ammoniták az ammonim egy részével együtt eljöttek harcolni Josafát ellen.
Jelentették Josafátnak: „Nagy tömeg jön ellened a tenger vidékéről, Edomból, és ott vannak Hacácon-Támárban, vagyis Én-Gediben!”
Josafát ekkor megijedt, és elhatározta, hogy Jehovát keresi. Böjtöt hirdetett hát egész Júdának.
Júda népe aztán egybegyűlt, hogy segítséget kérjen Jehovától. Júda minden városából eljöttek, hogy kikérjék Jehova tanácsát.
Akkor Josafát felállt a Júdából és Jeruzsálemből összegyűltek között Jehova házában, az új udvar előtt,
és ezt mondta:
„Ó, Jehova, ősapáink Istene! Hát nem te vagy az Isten az égben, és nem te uralkodsz a nemzetek minden királysága felett? A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat ellened.
Ó, Istenünk, hát nem te űzted el ennek a földnek a lakóit néped, Izrael elől, és nem te adtad oda azt hosszú-hosszú időkre a barátod, Ábrahám utódainak?
Ők letelepedtek, és szentélyt építettek ott neked a neved tiszteletére, ezt mondva:
»Ha csapás sújt bennünket, akár kard, akár kedvezőtlen ítélet, járvány vagy éhínség által, hadd álljunk e ház elé és teeléd (hiszen ezt a házat választottad a te nevednek), és hadd kiáltsunk hozzád segítségért nyomorúságunkban, te pedig hallgass meg és ments meg bennünket!«
Most itt vannak Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyvidékének a férfiai, akikhez nem engedted, hogy betörjön Izrael, amikor kijött Egyiptom földjéről. Kikerülte és nem semmisítette meg őket.
Ők pedig azzal fizetnek nekünk, hogy bejönnek ide, hogy kiűzzenek minket a te földedről, amelyet örökségül adtál nekünk.
Ó, Istenünk, hát nem ítélkezel felettük? Hisz erőtlenek vagyunk e nagy tömeggel szemben, amely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintenek szemeink.”
Mindeközben a júdabeliek valamennyien ott álltak Jehova előtt feleségeikkel és gyermekeikkel, beleértve a kicsiket is.
Akkor Jehova szelleme leszállt Jaházielre, aki az összegyűlt csoport közepén állt. Jaháziel Zakariás fia volt, aki Benája fia volt, aki Jeiél fia volt, aki az Asáf fiai közül való lévitának, Mattániának a fia volt.
Így szólt: „Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói, és Josafát király! Ezt mondja nektek Jehova: »Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert a csata nem a tiétek, hanem Istené.
Holnap menjetek le ellenük. Felvonulnak majd a Cic-hágón, és meg fogjátok találni őket a völgy végén, Jeruel pusztája előtt.
Nem nektek kell megvívnotok ezt a csatát. Foglaljátok el a helyeteket, álljatok nyugton, és lássátok meg, hogyan ment meg titeket Jehova. Ó, Júda és Jeruzsálem, ne féljetek, és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki ellenük, és Jehova veletek lesz!«”
Josafát erre mélyen meghajolt, arccal a földig. Egész Júda, és Jeruzsálem lakosai is leborultak Jehova előtt, hogy imádják Jehovát.
Ekkor a kehátiták és a kórahiták leszármazottai közül való léviták fölálltak, hogy hangosan dicsérjék Jehovát, Izrael Istenét.
Másnap kora reggel aztán fölkeltek, és kimentek Tékoa pusztájába. Amikor odaértek, Josafát fölállt, és így szólt: „Hallgassatok meg, ó, Júda, és ti, Jeruzsálem lakói! Higgyetek Jehovában, a ti Istenetekben, hogy szilárdan tudjatok állni! Higgyetek a prófétáiban, és akkor sikerrel jártok!”
Miután beszélt a néppel, férfiakat jelölt ki, hogy énekeljenek, és dicséretet zengjenek Jehovának szent öltözékben. Ezek a fegyveresek előtt vonultak, és ezt mondták: „Adjatok hálát Jehovának, mert odaadó szeretete örökké tart!”
Amikor örömmel dicséreteket kezdtek énekelni, Jehova csapdát állított Ammon, Moáb és Szeir hegyvidékének a férfiai ellen, akik betörtek Júdába, és azok megölték egymást.
Az ammoniták és a moábiták Szeir hegyvidékének lakói ellen fordultak, hogy elpusztítsák és megsemmisítsék őket. Mihelyt végeztek Szeir lakóival, egymást pusztították el.
Amikor Júda a pusztában levő őrtoronyhoz ért, és a sokaság felé fordult, a nép látta, hogy tetemeik a földön hevernek. Nem voltak túlélők.
Erre Josafát és a népe odament, hogy zsákmányt szerezzenek tőlük, és bőven találtak közöttük különféle javakat, ruhákat meg kívánatos holmikat. Annyi mindent leszedtek róluk maguknak, hogy már nem is bírtak többet elvinni. Olyan nagy volt a zsákmány, hogy három napig tartott, míg összeszedték.
A negyedik napon egybegyűltek a Beráka völgyében, hogy ott dicsőítsék Jehovát. Ezért nevezték el azt a helyet Beráka völgyének, és mind a mai napig ez a neve.
Azután Júda és Jeruzsálem emberei Josafáttal az élen mindnyájan visszatértek Jeruzsálembe örömmel, mert Jehova győzelemre segítette őket ellenségeik felett.
Meg is érkeztek Jeruzsálembe hárfákkal, más húros hangszerekkel és trombitákkal, és Jehova házához mentek.
És Isten miatt rettegés szállt annak a földnek minden királyságára, amikor meghallották, hogy Jehova harcolt Izrael ellenségei ellen.
Így hát Josafát királyságát nem háborgatták, és Istene továbbra is nyugalmat adott neki mindenfelől.
Josafát pedig ezután is uralkodott Júda felett. 35 éves volt, amikor király lett, és 25 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Silhi lánya volt, Azubának hívták.
Josafát az apjának, Asának a példáját követte. Nem tért el attól, és azt tette, amit Jehova helyesnek tart.
De a magaslatokat nem távolították el, és a nép még nem határozta el a szívében, hogy csak ősapái Istenét imádja.
Ami Josafát egyéb dolgait illeti, elejétől a végéig, le vannak írva Jéhunak, Hanáni fiának az írásaiban, amelyek Izrael királyainak a könyvében vannak.
Ezután Josafát, Júda királya szövetséget kötött Aháziával, Izrael királyával, aki gonoszul cselekedett.
Társult vele, hogy hajókat készítsenek, amelyek majd Társisba mennek. Ecjon-Geberben építették a hajókat.
De Eliézer, a Marésából való Dódavahu fia így prófétált Josafát ellen: „Mivel szövetséget kötöttél Aháziával, Jehova tönkre fogja tenni a munkádat.” A hajók össze is törtek, és nem tudtak Társisba menni.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly