chapter 30
Ezékiás üzenetet küldött egész Izraelnek és Júdának, sőt, Efraimnak és Manassénak még leveleket is írt, hogy jöjjenek el Jehova házába, Jeruzsálembe, és tartsák meg a pászkát Jehovának, Izrael Istenének.
Mindamellett a király, a fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben úgy határozott, hogy a 2. hónapban tartják meg a pászkát,
mivel nem tudták megtartani a megszokott időben, mert nem szentelte meg magát elég pap, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálembe.
Ezt a király is, és az egész gyülekezet is helyesnek tartotta.
El is határozták, hogy felhívást küldenek szét egész Izraelbe, Beér-Sebától Dánig, hogy jöjjenek, és tartsák meg a pászkát Jehovának, Izrael Istenének Jeruzsálemben, addig ugyanis nem csoportként összegyűlve tették ezt, ahogy a megírtak szerint kellett volna.
A futárok tehát a király parancsára elmentek a királytól és a fejedelmektől származó levéllel egész Izraelbe és Júdába, és ezt mondták: „Izrael népe, térjetek vissza Jehovához, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez, hogy ő is visszatérjen a maradékhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak kezéből.
Ne legyetek olyanok, mint ősapáitok és testvéreitek, akik hűtlenek voltak Jehovához, ősapáik Istenéhez, ezért ő rettegést keltővé tette őket, amint látjátok is.
Ne legyetek makacsok, miként ősapáitok. Vessétek alá magatokat Jehovának, és jöjjetek el a szentélyébe, amelyet örökre megszentelt, és szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket, hogy elforduljon rólatok lángoló haragja.
Mert ha visszatértek Jehovához, akkor a fogvatartóik irgalmasak lesznek testvéreitekhez és fiaitokhoz, és megengedik, hogy visszatérjenek erre a földre, mert Jehova, a ti Istenetek könyörületes és irgalmas, és nem fordul el tőletek, ha visszatértek hozzá.”
A futárok pedig városról városra mentek Efraim és Manassé egész földjén, egészen Zebulonig, de folyton csúfot űztek belőlük, és gúnyolták őket.
Ám Áserből, Manasséból és Zebulonból némelyek megalázták magukat, és elmentek Jeruzsálembe.
Az igaz Isten áldása Júdán is ott volt, hogy egységesen teljesítsék, amit a király és a fejedelmek parancsoltak Jehova szavára.
Nagyszámú nép gyűlt össze Jeruzsálemben, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a 2. hónapban. Nagyon sokan voltak.
Hozzáláttak, és eltávolították az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak. Eltávolították az összes füstölőoltárt, és a Kidron völgyébe vetették azokat.
Ezután levágták a pászkaáldozatot a 2. hónap 14. napján. A papok és a léviták pedig szégyenkeztek, úgyhogy megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek Jehova házába.
Odaálltak a megszokott helyükre Mózesnek, az igaz Isten emberének a törvénye szerint, majd a papok az oltárra hintették a léviták kezéből átvett vért.
Az összegyűlt nép körében sokan voltak, akik nem szentelték meg magukat, ezért a léviták gondoskodtak a pászkaáldozatok levágásáról mindazok számára, akik nem voltak tiszták, hogy megszenteljék őket Jehovának.
Mert a nép jókora része, különösen azok, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból jöttek, nem tisztították meg magukat, mégis ették a pászkát, és ez ellenkezett azzal, ami le volt írva. De Ezékiás imádkozott értük, ezt mondva: „Jehova, aki jóságos, nézze el ezt
mindenkinek, aki felkészítette a szívét, hogy szolgálja az igaz Istent, Jehovát, ősapái Istenét, még ha nincs is megtisztulva a szentségre vonatkozó előírásoknak megfelelően.”
Jehova pedig meghallgatta Ezékiást, és megbocsátott a népnek.
Így hát a Jeruzsálemben levő izraeliták megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét 7 napon át, nagy örömmel. A léviták meg a papok naponta dicséretet zengtek Jehovának, hangosan játszva a hangszereiken Jehovának.
Ezékiás pedig buzdította mindazokat a lévitákat, akik értelemmel szolgálták Jehovát. 7 napon át fogyasztották az ünnepi lakomát, közösségi áldozatokat áldozva, és hálát adva Jehovának, ősapáik Istenének.
Azután az egész gyülekezet elhatározta, hogy 7 nappal meghosszabbítják az ünnepet, és örömmel meg is hosszabbították 7 nappal.
Ezékiás, Júda királya 1000 bikát és 7000 juhot adott adományként a gyülekezetnek, a fejedelmek pedig 1000 bikát és 10 000 juhot adtak a gyülekezetnek adományként; és a papok nagy számban szentelték meg magukat.
Örült Júda egész gyülekezete, a papok, a léviták, az egész gyülekezet, amely Izraelből jött, meg a bevándorlók, akik Izrael földjéről jöttek, és akik Júdában laktak.
Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjai óta nem történt ilyesmi a városban.
Végül a lévita papok fölálltak, és megáldották a népet, Isten pedig meghallgatta őket, és imájuk eljutott az ő szent lakhelyére, az égbe.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36