⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

A krónikák második könyve

capítulo 20


Capítulos:


verso 1

Aztán a moábiták és az ammoniták az ammonim egy részével együtt eljöttek harcolni Josafát ellen.


verso 2

Jelentették Josafátnak: „Nagy tömeg jön ellened a tenger vidékéről, Edomból, és ott vannak Hacácon-Támárban, vagyis Én-Gediben!”


verso 3

Josafát ekkor megijedt, és elhatározta, hogy Jehovát keresi. Böjtöt hirdetett hát egész Júdának.


verso 4

Júda népe aztán egybegyűlt, hogy segítséget kérjen Jehovától. Júda minden városából eljöttek, hogy kikérjék Jehova tanácsát.


verso 5

Akkor Josafát felállt a Júdából és Jeruzsálemből összegyűltek között Jehova házában, az új udvar előtt,


verso 6

és ezt mondta:

„Ó, Jehova, ősapáink Istene! Hát nem te vagy az Isten az égben, és nem te uralkodsz a nemzetek minden királysága felett? A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat ellened.


verso 7

Ó, Istenünk, hát nem te űzted el ennek a földnek a lakóit néped, Izrael elől, és nem te adtad oda azt hosszú-hosszú időkre a barátod, Ábrahám utódainak?


verso 8

Ők letelepedtek, és szentélyt építettek ott neked a neved tiszteletére, ezt mondva:


verso 9

»Ha csapás sújt bennünket, akár kard, akár kedvezőtlen ítélet, járvány vagy éhínség által, hadd álljunk e ház elé és teeléd (hiszen ezt a házat választottad a te nevednek), és hadd kiáltsunk hozzád segítségért nyomorúságunkban, te pedig hallgass meg és ments meg bennünket!«


verso 10

Most itt vannak Ammonnak, Moábnak és Szeir hegyvidékének a férfiai, akikhez nem engedted, hogy betörjön Izrael, amikor kijött Egyiptom földjéről. Kikerülte és nem semmisítette meg őket.


verso 11

Ők pedig azzal fizetnek nekünk, hogy bejönnek ide, hogy kiűzzenek minket a te földedről, amelyet örökségül adtál nekünk.


verso 12

Ó, Istenünk, hát nem ítélkezel felettük? Hisz erőtlenek vagyunk e nagy tömeggel szemben, amely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintenek szemeink.”


verso 13

Mindeközben a júdabeliek valamennyien ott álltak Jehova előtt feleségeikkel és gyermekeikkel, beleértve a kicsiket is.


verso 14

Akkor Jehova szelleme leszállt Jaházielre, aki az összegyűlt csoport közepén állt. Jaháziel Zakariás fia volt, aki Benája fia volt, aki Jeiél fia volt, aki az Asáf fiai közül való lévitának, Mattániának a fia volt.


verso 15

Így szólt: „Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói, és Josafát király! Ezt mondja nektek Jehova: »Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert a csata nem a tiétek, hanem Istené.


verso 16

Holnap menjetek le ellenük. Felvonulnak majd a Cic-hágón, és meg fogjátok találni őket a völgy végén, Jeruel pusztája előtt.


verso 17

Nem nektek kell megvívnotok ezt a csatát. Foglaljátok el a helyeteket, álljatok nyugton, és lássátok meg, hogyan ment meg titeket Jehova. Ó, Júda és Jeruzsálem, ne féljetek, és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki ellenük, és Jehova veletek lesz!«”


verso 18

Josafát erre mélyen meghajolt, arccal a földig. Egész Júda, és Jeruzsálem lakosai is leborultak Jehova előtt, hogy imádják Jehovát.


verso 19

Ekkor a kehátiták és a kórahiták leszármazottai közül való léviták fölálltak, hogy hangosan dicsérjék Jehovát, Izrael Istenét.


verso 20

Másnap kora reggel aztán fölkeltek, és kimentek Tékoa pusztájába. Amikor odaértek, Josafát fölállt, és így szólt: „Hallgassatok meg, ó, Júda, és ti, Jeruzsálem lakói! Higgyetek Jehovában, a ti Istenetekben, hogy szilárdan tudjatok állni! Higgyetek a prófétáiban, és akkor sikerrel jártok!”


verso 21

Miután beszélt a néppel, férfiakat jelölt ki, hogy énekeljenek, és dicséretet zengjenek Jehovának szent öltözékben. Ezek a fegyveresek előtt vonultak, és ezt mondták: „Adjatok hálát Jehovának, mert odaadó szeretete örökké tart!”


verso 22

Amikor örömmel dicséreteket kezdtek énekelni, Jehova csapdát állított Ammon, Moáb és Szeir hegyvidékének a férfiai ellen, akik betörtek Júdába, és azok megölték egymást.


verso 23

Az ammoniták és a moábiták Szeir hegyvidékének lakói ellen fordultak, hogy elpusztítsák és megsemmisítsék őket. Mihelyt végeztek Szeir lakóival, egymást pusztították el.


verso 24

Amikor Júda a pusztában levő őrtoronyhoz ért, és a sokaság felé fordult, a nép látta, hogy tetemeik a földön hevernek. Nem voltak túlélők.


verso 25

Erre Josafát és a népe odament, hogy zsákmányt szerezzenek tőlük, és bőven találtak közöttük különféle javakat, ruhákat meg kívánatos holmikat. Annyi mindent leszedtek róluk maguknak, hogy már nem is bírtak többet elvinni. Olyan nagy volt a zsákmány, hogy három napig tartott, míg összeszedték.


verso 26

A negyedik napon egybegyűltek a Beráka völgyében, hogy ott dicsőítsék Jehovát. Ezért nevezték el azt a helyet Beráka völgyének, és mind a mai napig ez a neve.


verso 27

Azután Júda és Jeruzsálem emberei Josafáttal az élen mindnyájan visszatértek Jeruzsálembe örömmel, mert Jehova győzelemre segítette őket ellenségeik felett.


verso 28

Meg is érkeztek Jeruzsálembe hárfákkal, más húros hangszerekkel és trombitákkal, és Jehova házához mentek.


verso 29

És Isten miatt rettegés szállt annak a földnek minden királyságára, amikor meghallották, hogy Jehova harcolt Izrael ellenségei ellen.


verso 30

Így hát Josafát királyságát nem háborgatták, és Istene továbbra is nyugalmat adott neki mindenfelől.


verso 31

Josafát pedig ezután is uralkodott Júda felett. 35 éves volt, amikor király lett, és 25 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Silhi lánya volt, Azubának hívták.


verso 32

Josafát az apjának, Asának a példáját követte. Nem tért el attól, és azt tette, amit Jehova helyesnek tart.


verso 33

De a magaslatokat nem távolították el, és a nép még nem határozta el a szívében, hogy csak ősapái Istenét imádja.


verso 34

Ami Josafát egyéb dolgait illeti, elejétől a végéig, le vannak írva Jéhunak, Hanáni fiának az írásaiban, amelyek Izrael királyainak a könyvében vannak.


verso 35

Ezután Josafát, Júda királya szövetséget kötött Aháziával, Izrael királyával, aki gonoszul cselekedett.


verso 36

Társult vele, hogy hajókat készítsenek, amelyek majd Társisba mennek. Ecjon-Geberben építették a hajókat.


verso 37

De Eliézer, a Marésából való Dódavahu fia így prófétált Josafát ellen: „Mivel szövetséget kötöttél Aháziával, Jehova tönkre fogja tenni a munkádat.” A hajók össze is törtek, és nem tudtak Társisba menni.

Capítulos:


Libros