⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
A krónikák második könyve
capítulo 32
verso 1
Miután Ezékiás hűségesen véghez vitte ezeket, eljött Szanhérib, Asszíria királya, és megtámadta Júdát. Ostrom alá vette a megerősített városokat, hogy áttörve a falaikat elfoglalja őket.
verso 2
Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib eljött, hogy harcoljon Jeruzsálem ellen,
verso 3
tanácskozott a fejedelmeivel és a harcosaival, és úgy határozott, hogy betömi a városon kívül levő vízforrásokat. Ők pedig támogatták őt.
verso 4
Sok ember gyűlt össze, betömték az összes forrást meg a patakot, amely keresztülfolyt a területen, és ezt mondták: „Miért találjanak sok vizet Asszíria királyai, ha idejönnek?”
verso 5
Azonkívül elszántan újjáépítette az egész lerombolt falat, tornyokat emelt rá, kívül pedig emelt egy másik falat. Helyreállította Dávid városának a Dombját, és rengeteg fegyvert meg pajzsot készített.
verso 6
Hadvezéreket jelölt ki a nép fölé, összehívta őket a városkapu közterére, és így bátorította őket:
verso 7
„Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek, és ne rettegjetek Asszíria királyától, se a vele levő sokaságtól, mert többen vannak mivelünk, mint ővele.
verso 8
Ővele emberi erő van, de mivelünk Jehova Istenünk, hogy segítsen nekünk, és megvívja csatáinkat.” A nép pedig bátorságot merített Ezékiásnak, Júda királyának a szavaiból.
verso 9
Ezután Szanhérib, Asszíria királya, amikor egész haderejével és királyi pompájával Lákisnál volt, elküldte a szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához, és az összes júdabelihez, aki Jeruzsálemben volt, ezekkel a szavakkal:
verso 10
„Ezt kérdezi Szanhérib, Asszíria királya: »Miben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok ostrom idején?
verso 11
Vajon nem vezet félre titeket Ezékiás, hogy éhen és szomjan haljatok, amikor ezt mondja: ’Jehova Istenünk kiszabadít minket Asszíria királyának markából!’
verso 12
Hát nem maga Ezékiás távolította el Istenetek magaslatait meg oltárait? És aztán nem ezt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ’Egyetlen oltár előtt hajoljatok meg, és azon áldozzatok, hogy felszálljon az áldozatok füstje!’
verso 13
Hát nem tudjátok, mit tettem én és mit tettek ősapáim az országok összes népével? Ki tudták-e szabadítani a nemzetek istenei országukat a kezemből?
verso 14
Az ősapáim által elpusztított nemzetek istenei közül melyik tudta kiszabadítani népét a kezemből? Hát a ti Istenetek képes volna erre?
verso 15
Most azért ne hagyjátok, hogy Ezékiás rászedjen vagy félrevezessen titeket! Ne higgyetek neki, mert egyetlen nemzet vagy királyság istene sem volt képes kiszabadítani a népét kezemből és ősapáim kezéből. Mennyivel kevésbé fog kiszabadítani titeket a kezemből a ti Istenetek!«”
verso 16
Szolgái tovább gúnyolták Jehovát, az igaz Istent és az ő szolgáját, Ezékiást.
verso 17
Szanhérib még leveleket is írt, hogy sértegesse Jehovát, Izrael Istenét, és gúnyolja őt. Ez állt bennük: „Az országok nemzeteinek isteneihez hasonlóan, akik nem tudták kiszabadítani népüket a kezemből, Ezékiás Istene sem fogja kiszabadítani népét a kezemből.”
verso 18
Hangosan kiabáltak a zsidók nyelvén Jeruzsálem népének, amely a fal tetején volt, hogy megfélemlítsék és megrémítsék őket, és így elfoglalhassák a várost.
verso 19
Ugyanúgy gúnyolták Jeruzsálem Istenét, mint a föld népeinek isteneit, amelyek emberi kezek művei.
verso 20
De Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia, kitartóan imádkoztak emiatt, segítségért kiáltva Istenhez, aki az égben van.
verso 21
Jehova pedig kiküldött egy angyalt, és megsemmisített minden erős harcost, vezetőt meg vezért Asszíria királyának a táborában, így az megszégyenülve tért vissza földjére. Később bement istenének a házába, és a saját fiai közül néhányan megölték karddal.
verso 22
Jehova tehát megmentette Ezékiást és Jeruzsálem lakosait Szanhéribnak, Asszíria királyának és mindenki másnak a kezéből, és nyugalmat adott nekik minden oldalról.
verso 23
Sokan hoztak ajándékokat Jehovának Jeruzsálembe, meg értékes dolgokat Ezékiásnak, Júda királyának, és ezután az összes nemzet nagy tiszteletben tartotta őt.
verso 24
Azokban a napokban Ezékiás olyan súlyosan megbetegedett, hogy már a halálán volt. Imádkozott Jehovához, ő pedig válaszolt neki, és adott neki egy jelet.
verso 25
Ezékiás azonban nem volt hálás azért a jóért, ami történt vele, mert a szíve felfuvalkodott. Isten ezért megharagudott rá és Júdára meg Jeruzsálemre.
verso 26
Bár Ezékiás szíve felfuvalkodott, megalázta magát Jeruzsálem lakóival együtt, és Jehova haragja nem sújtott le rájuk Ezékiás napjaiban.
verso 27
Ezékiás igen gazdag lett, és rendkívüli dicsőséget szerzett. Raktárakat készített magának az ezüst, az arany, az értékes kövek, a balzsamolaj, a pajzsok és minden kívánatos dolog számára.
verso 28
A gabonatermésnek, az újbornak és az olajnak is készített raktárakat, továbbá istállókat mindenféle állatnak és aklokat a nyájaknak.
verso 29
Városokat is épített magának, és rengeteg állata, nyája és csordája lett, mert igen nagy vagyont adott neki Isten.
verso 30
Ezékiás volt az, aki betömte a Gihon vizének felső forrását, és levezette azt nyugatra, egyenesen Dávid városába. Ezékiás minden munkájában sikeres volt.
verso 31
Ám amikor Babilon fejedelmei elküldték hozzá a követeiket, hogy az országban történt jel felől kérdezősködjenek, az igaz Isten magára hagyta őt, hogy próbára tegye, és megtudja, mi van a szívében.
verso 32
Ami Ezékiás egyéb dolgait illeti, és odaadó szeretetből fakadó tetteit, le vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának a látomásában, Júda és Izrael királyainak a könyvében.
verso 33
Végül Ezékiás meghalt, és eltemették őt a Dávid fiainak sírhelyeihez vivő emelkedőn. Egész Júda és Jeruzsálem lakossága kifejezte iránta a tiszteletét, amikor meghalt. A fia, Manassé lett a király utána.
Libros
