⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
A krónikák második könyve
capítulo 6
verso 1
Salamon ekkor így szólt: „Jehova, azt mondtad, hogy a sűrű homályban kívánsz lakni.
verso 2
Én fölépítettem neked egy fenséges házat, szilárd helyet, hogy ott lakj örökké.”
verso 3
A király akkor a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész gyülekezetét, miközben Izrael egész gyülekezete állt.
verso 4
Így szólt: „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és teljesítette, ezt mondva:
verso 5
»Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy ott házat építsenek nevem tiszteletére; nem választottam férfit sem, hogy népem, Izrael vezetője legyen.
verso 6
De Jeruzsálemet kiválasztottam, hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot népem, Izrael fölé.«
verso 7
Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére.
verso 8
Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Szíved vágya volt, hogy házat építs nevem tiszteletére, és jól tetted, hogy erre vágytál szívedben.
verso 9
Ám nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki tőled származik. Ő épít majd házat a nevem tiszteletére.«
verso 10
Jehova valóra váltotta az ígéretét azzal, hogy apámnak, Dávidnak a helyébe léptem, és Izrael trónján ülök, ahogy Jehova megígérte. Továbbá házat építettem Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére,
verso 11
és elhelyeztem ott a ládát, amelyben a két kőtábla van, mely Jehova szövetségét tartalmazza. Ezt a szövetséget Izrael népével kötötte.”
verso 12
Majd Salamon odaállt Jehova oltára elé Izrael egész gyülekezete előtt, és kitárta a kezeit.
verso 13
(Salamon ugyanis készített egy rézemelvényt, és elhelyezte azt az udvar közepén. A rézemelvény 5 könyök hosszú, 5 könyök széles és 3 könyök magas volt, Salamon pedig ezen állt.) Letérdelt Izrael egész gyülekezete előtt, kitárta kezeit az ég felé,
verso 14
és így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Nincs hozzád fogható Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod a szövetséget, és odaadó szeretettel bánsz szolgáiddal, akik teljes szívükkel szolgálnak téged.
verso 15
Beváltottad, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél. Megígérted, és a mai napon teljesítetted.
verso 16
Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: »Mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni, ha a fiaid ügyelni fognak arra, hogy a törvényem szerint éljenek, mint ahogy te is akaratommal összhangban éltél.«
verso 17
Most tehát, ó, Jehova, Izrael Istene, kérlek, teljesítsd az ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél!
verso 18
De vajon Isten csakugyan a földön lakik az emberekkel? Hiszen még az ég, sőt az egeknek egei sem elég nagyok ahhoz, hogy ott lakjál. Hát mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet én építettem!
verso 19
Most azért, ó, Jehova Istenem, figyelj oda szolgád imájára és kegyedért való könyörgésére, és hallgasd meg segítségért való kiáltását, és az imát, amellyel hozzád fordul a te szolgád.
verso 20
Bárcsak éjjel-nappal figyelnél e házra – a helyre, amelyről azt mondtad, hogy odahelyezed a neved –, hogy meghallgasd az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád.
verso 21
Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek az esdeklését, amikor e felé a hely felé fordulva imádkozik. Halld meg lakhelyedről, az égből. Halld meg, és bocsáss meg!
verso 22
Ha valaki vétkezik az embertársa ellen, és esküre kötelezik, és az eskü alapján felelősségre vonható, és amíg az eskü alatt van, eljön oltárod elé ebbe a házba,
verso 23
akkor te halld meg az égből, cselekedj, és ítéld meg szolgádat. Fizess meg a gonosznak, és büntesd meg őt a tettei szerint, az igazságost pedig nyilvánítsd ártatlannak, és jutalmazd meg őt igazságossága szerint.
verso 24
Ha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől, mert folyton vétkezett ellened, de visszatér hozzád, és magasztalja nevedet, imádkozik, és kegyedért könyörög előtted ebben a házban,
verso 25
akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg néped, Izrael bűnét, és hozd vissza őket a földre, amelyet nekik és ősapáiknak adtál.
verso 26
Ha bezárul az ég, és nem esik az eső, mert folyton vétkeztek ellened, de imádkoznak e felé a hely felé fordulva, magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert megaláztad őket,
verso 27
akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg szolgáidnak, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te oktatod őket a jó útra, amelyen járniuk kell. Adj esőt földedre, amelyet örökségül adtál népednek.
verso 28
Ha éhínség tör ki az országban, ha járványos betegség lesz, ha perzselő hőség, üszög, sáskaraj vagy szöcskék támadnak, vagy ha ellenségeik a földjük bármelyik városát ostrom alá veszik, vagy bármilyen más csapás vagy betegség legyen is,
verso 29
bármilyen imát mondjon is, bármilyen kéréssel könyörögjön is kegyedért egy ember vagy a te egész néped, Izrael (mert mindegyikük ismeri a maga csapását és fájdalmát), amikor kitárják kezeiket e ház felé,
verso 30
akkor te halld meg az égből, lakhelyedről, és bocsáss meg! Fizess meg mindenkinek a tettei szerint, mert ismered a szívüket (egyedül te ismered igazán jól az ember szívét).
verso 31
Így tiszteletteljes félelemmel lesznek irántad, a neked tetsző úton járva minden napon, amíg csak azon a földön élnek, amelyet ősapáinknak adtál.
verso 32
Az idegent is, aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, de eljön messze földről a te nagy neved, erős kezed és kinyújtott karod miatt, eljön, és imádkozik e ház felé fordulva,
verso 33
őt is hallgasd meg az égből, lakhelyedről, és tedd meg mindazt, amit kér tőled az idegen. Így a föld összes népe megismeri a nevedet, és mélységesen tisztelni fog téged, ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.
verso 34
Ha elküldöd valahová népedet, hogy harcoljon ellenségei ellen, és imádkozik hozzád e felé a város felé fordulva, amelyet választottál, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,
verso 35
akkor halld meg az égből imáját és kegyedért való könyörgését, és szolgáltass neki igazságot.
verso 36
Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne), és megharagszol rájuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és azok fogságba viszik őket egy közeli vagy távoli földre,
verso 37
de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, és visszatérnek hozzád, és kegyedért könyörögnek azon a földön, ahol foglyok, ezt mondva: »Vétkeztünk, hibáztunk, és gonoszul cselekedtünk«,
verso 38
és teljes szívükkel, teljes lelkükkel visszatérnek hozzád azon a földön, ahová fogságba vitték őket, és imádkoznak a földjük felé fordulva, amelyet ősapáiknak adtál, a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,
verso 39
akkor halld meg az égből, lakhelyedről imájukat és kegyedért való könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot. Bocsáss meg népednek, amely vétkezett ellened.
verso 40
Most azért, ó, Istenem, bárcsak odafigyelnél, és meghallgatnád az imát, amely ezen a helyen hangzik el!
verso 41
Most tehát menj fel, ó, Jehova Isten, a nyugvóhelyedre, te és a láda, mely hatalmadat mutatja! Ó, Jehova Isten, add, hogy papjaid megmutassák, hogy tőled jön a megmentés, és örüljenek a jóságodnak, akik hűségesek hozzád!
verso 42
Ó, Jehova Isten, ne fordulj el felkentedtől! Bárcsak megemlékeznél Dávid, a te szolgád iránti odaadó szeretetedről!”
Libros
