chapter 6
Ezek után Jézus átkelt a Galileai-tengeren, más néven a Tiberiás taván.
Nagy sokaság követte, mivel látták csodatetteit, amelyeket a betegekkel tett.
Felment Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival.
Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
Amikor Jézus feltekintett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, azt mondta Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
Fülöp így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég ezeknek, hogy mindenki kapjon valami keveset.
Akkor az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, azt mondta neki:
Van itt egy gyermek, akinek öt árpakenyere és két hala van, de mi az ennyinek?
Jézus pedig azt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen, és leültek a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta az ott ülőknek, hasonlóképpen a halakat is, amennyit akartak.
Amikor jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, nehogy kárba vesszenek!
Összeszedték azért, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak az étkezők után.
Az emberek, amikor látták a csodálatos jelt, amelyet Jézus tett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világra.
Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
Amikor pedig esteledett, tanítványai lementek a tengerhez,
és hajóba szálltak, hogy átmenjenek a tengeren túli Kapernaumba. Már sötét volt, de Jézus még mindig nem jött oda hozzájuk.
A tenger pedig az erős szél miatt háborgott.
Amikor azért huszonöt vagy harmincfutamnyira beeveztek, és meglátták Jézust, amint a tengeren jár, és a hajóhoz közeledik, megrémültek.
Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok, ne féljetek!
Akkor be akarták venni a hajóba, de a hajó máris azon a parton volt, ahova tartottak.
Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be a tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el.
De jöttek hajók Tiberiásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
És amikor látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, ők is hajókba szálltak, és Kapernaumba mentek Jézust keresni.
Amikor megtalálták a tengeren túl, azt kérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide?
Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert csodajeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.
Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem azért az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, akin az Atya Isten pecsétje van.
Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
Erre azt kérdezték: Te milyen jelt mutatsz, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit teszel?
Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogy meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.
Erre Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret,
mert az az Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.
Akkor azt mondták neki: Uram, add nekünk mindenkor ezt a kenyeret!
Jézus pedig azt válaszolta: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha.
De megmondtam nektek, hogy noha láttatok engem, mégsem hisztek.
Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el.
Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.
Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon.
A zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt alá.
És azt mondták: Nemde Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját? Hogyan mondhatja akkor, hogy a mennyből szállt alá?
Jézus ekkor így válaszolt: Ne zúgolódjatok egymás között!
Senki sem jöhet énhozzám, ha az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt, én pedig feltámasztom majd az utolsó napon.
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindaz, aki hallja az Atyát, és tanul tőle, énhozzám jön.
Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van.
Én vagyok az élet kenyere.
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy aki eszik belőle, ne haljon meg.
Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké. Ez a kenyér pedig az én testem, amelyet odaadok a világ életéért.
A zsidók egymás között vitatkozni kezdtek, és azt kérdezték: Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?
Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.
Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne.
Ahogy elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam.
Ez a kenyér, amely a mennyből szállt alá, nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
Ezeket mondta, amikor Kapernaumban, a zsinagógában tanított.
A tanítványai közül többen, akik ezt hallották, azt mondták: Kemény beszéd ez, ki tudja ezt megérteni?
Mivel Jézus magától is tudta, hogy emiatt zúgolódnak tanítványai, azt mondta nekik: Ez megbotránkoztat titeket?
Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt!
A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.
De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.
És azt mondta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg az Atya neki.
Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és többé nem jártak vele.
Jézus meg is kérdezte a tizenkettőt: Vajon ti is el akartok menni?
Simon Péter így válaszolt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad,
és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.
Jézus azt felelte: Nemde én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? De egy közületek ördög.
Ezt pedig Júdás Iskáriótesre értette, Simon fiára, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly