János evangéliuma

chapter 10


Chapters:


verse #1

Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol mászik be, az tolvaj és rabló.


verse #2

Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.


verse #3

Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak a szavára, ő a maga juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket.


verse #4

Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.


verse #5

Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegen hangját.


verse #6

Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, amit nekik mondott.


verse #7

Jézus akkor így folytatta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.


verse #8

Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.


verse #9

Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; be­jár és kijár majd, és legelőt talál.


verse #10

A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.


verse #11

Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért.


verse #12

A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.


verse #13

A béres azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.


verse #14

Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,


verse #15

mint ahogy ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.


verse #16

Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.


verse #17

Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt.


verse #18

Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól.


verse #19

E beszéd miatt újra meghasonlás támadt a zsidók között.


verse #20

Sokan közülük azt mondták: Ördög van benne, és bolond, mit hallgattok rá?


verse #21

Mások így vélekedtek: Nem megszállott beszédei ezek. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemét?


verse #22

Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt,


verse #23

és Jézus a templomban, Salamon csarnokában járt.


verse #24

A zsidók pedig köréje gyülekeztek, és azt kérdezték tőle: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!


verse #25

Jézus így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hiszitek, pedig azok a cselekedetek, amelyeket az Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.


verse #26

Ti azonban nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.


verse #27

Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem.


verse #28

Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.


verse #29

Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.


verse #30

Én és az Atya egy vagyunk.


verse #31

Ismét köveket ragadtak azért a zsidók, hogy megkövezzék.


verse #32

Jézus pedig azt mondta nekik: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyik tettemért köveztek meg engem?


verse #33

A zsidók így feleltek: Nem jó tettekért kövezünk meg téged, hanem káromlásért és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.


verse #34

Jézus pedig azt mondta: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?


verse #35

Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten beszéde lett – és az Írást nem lehet semmibe venni –,


verse #36

arról mondjátok-e ti, hogy káromlást szól, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?


verse #37

Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, úgy ne higgyetek nekem.


verse #38

De ha azokat cselekszem, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elismerjétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.


verse #39

Ismét meg akarták fogni, de kimenekült a kezük közül.


verse #40

És újra elment a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.


verse #41

És sokan mentek hozzá, és azt mondták, hogy János ugyan nem tett semmi csodát, de mindaz, amit János őfelőle mondott, igaz volt.


verse #42

És sokan hittek ott őbenne.

Chapters:


Books