János evangéliuma
10. fejezet
1. vers
Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol mászik be, az tolvaj és rabló.
2. vers
Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3. vers
Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak a szavára, ő a maga juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket.
4. vers
Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
5. vers
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegen hangját.
6. vers
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, amit nekik mondott.
7. vers
Jézus akkor így folytatta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.
8. vers
Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.
9. vers
Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10. vers
A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
11. vers
Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért.
12. vers
A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.
13. vers
A béres azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14. vers
Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
15. vers
mint ahogy ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.
16. vers
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.
17. vers
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt.
18. vers
Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól.
19. vers
E beszéd miatt újra meghasonlás támadt a zsidók között.
20. vers
Sokan közülük azt mondták: Ördög van benne, és bolond, mit hallgattok rá?
21. vers
Mások így vélekedtek: Nem megszállott beszédei ezek. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemét?
22. vers
Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt,
23. vers
és Jézus a templomban, Salamon csarnokában járt.
24. vers
A zsidók pedig köréje gyülekeztek, és azt kérdezték tőle: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
25. vers
Jézus így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hiszitek, pedig azok a cselekedetek, amelyeket az Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.
26. vers
Ti azonban nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
27. vers
Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem.
28. vers
Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.
29. vers
Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.
31. vers
Ismét köveket ragadtak azért a zsidók, hogy megkövezzék.
32. vers
Jézus pedig azt mondta nekik: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyik tettemért köveztek meg engem?
33. vers
A zsidók így feleltek: Nem jó tettekért kövezünk meg téged, hanem káromlásért és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34. vers
Jézus pedig azt mondta: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?
35. vers
Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten beszéde lett – és az Írást nem lehet semmibe venni –,
36. vers
arról mondjátok-e ti, hogy káromlást szól, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?
37. vers
Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, úgy ne higgyetek nekem.
38. vers
De ha azokat cselekszem, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elismerjétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.
39. vers
Ismét meg akarták fogni, de kimenekült a kezük közül.
40. vers
És újra elment a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
41. vers
És sokan mentek hozzá, és azt mondták, hogy János ugyan nem tett semmi csodát, de mindaz, amit János őfelőle mondott, igaz volt.
Könyvek
