János evangéliuma

2. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja,


2. vers

és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre.


3. vers

Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk.


4. vers

Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám.


5. vers

Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond!


6. vers

Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.


7. vers

Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig.


8. vers

Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek.


9. vers

Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt,


10. vers

és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad.


11. vers

Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne.


12. vers

Azután anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és ott maradtak néhány napig.


13. vers

Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe.


14. vers

A templomban ott találta letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat.


15. vers

Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte valamennyit a templomból az ökrökkel és juhokkal együtt, a pénzváltók pénzét pedig kiszórta, és asztalaikat feldöntötte.


16. vers

A galambárusoknak azt mondta: Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsarnokká!


17. vers

Akkor eszébe jutott tanítványainak, hogy meg van írva: A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.


18. vers

A zsidók pedig kérdőre vonták: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?


19. vers

Jézus így válaszolt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.


20. vers

Azt mondták a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?


21. vers

Ő pedig testének templomáról mondta ezt.


22. vers

Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszükbe jutott, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.


23. vers

Amikor húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, látva a jeleket, amelyeket cselekedett.


24. vers

Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,


25. vers

és nem szorult rá arra, hogy valaki is bizonyságot tegyen neki az emberről, hiszen magától is tudta, mi van az emberben.

Fejezetek:


Könyvek