János evangéliuma
4. fejezet
1. vers
Amint megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –
2. vers
jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai –,
3. vers
elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.
5. vers
Így jutott el Samária Sikár nevű városába, közel ahhoz a helyhez, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.
6. vers
Ott volt Jákób forrása, és Jézus az utazástól elfáradva leült a forráshoz. Mintegy hat óra volt.
7. vers
Egy samáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom!
8. vers
Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9. vers
A samáriai asszony azt kérdezte tőle: Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
10. vers
Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
11. vers
Azt mondta az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély, honnan vennéd az élő vizet?
12. vers
Te talán nagyobb vagy atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat nekünk adta, és aki maga is ebből ivott, csakúgy, mint fiai és jószágai?
13. vers
Jézus így válaszolt neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14. vers
aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.
15. vers
Mire az asszony azt mondta neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni!
16. vers
Erre azt válaszolta Jézus: Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!
17. vers
Az asszony így szólt: Nincs férjem. Jézus ekkor azt mondta neki: Jól mondtad, hogy nincs férjed,
18. vers
mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed, ebben igazat mondtál.
19. vers
Az asszony így válaszolt: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20. vers
A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.
21. vers
Jézus azt mondta neki: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát.
22. vers
Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.
23. vers
De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
24. vers
Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.
25. vers
Azt mondta neki az asszony: Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, mindent megjelent nekünk.
26. vers
Jézus azt válaszolta: Én vagyok az, aki veled beszélek.
27. vers
Közben megjöttek a tanítványai, és csodálkoztak, hogy egy asszonnyal beszél, de egyikük sem mondta: „Mit akarsz?” vagy „Mit beszélsz vele?”
28. vers
Akkor az asszony otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és azt mondta az embereknek:
29. vers
Gyertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit cselekedtem. Vajon nem ez a Krisztus?
30. vers
Kijöttek azért a városból, és odamentek hozzá.
31. vers
Közben a tanítványai kérlelték: Mester, egyél!
32. vers
Ő pedig azt mondta nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.
33. vers
A tanítványok ekkor azt kérdezték egymástól: Netán valaki hozott neki enni?
34. vers
Jézus pedig azt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem, és az ő munkáját elvégezzem.
35. vers
Ti nem azt mondjátok, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a mezőket, hogy már fehérek az aratásra.
36. vers
Az arató már most megkapja jutalmát, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön magvető és arató.
37. vers
Mert ebben az esetben igaz a mondás, hogy más a vető, és más az arató.
38. vers
Én annak az aratására küldtelek titeket, amin nem ti fáradoztatok: azon mások dolgoztak, és ti mások munkájába álltatok be.
39. vers
Abból a városból pedig sokan hittek benne a samáriaiak közül annak az asszonynak a beszédéért, aki így tett bizonyságot: Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem.
40. vers
Úgyhogy amikor odamentek hozzá a samáriaiak, arra kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41. vers
Az ő beszédére pedig még többen hittek,
42. vers
és mondták is az asszonynak: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője.
43. vers
Két nap múlva pedig továbbment Galileába,
44. vers
jóllehet maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.
45. vers
Amikor megérkezett Galileába, a galileaiak befogadták, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett, mert ők is elmentek az ünnepre.
46. vers
Ismét a galileai Kánába ment Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia.
47. vers
Amikor ez meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és arra kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán volt.
48. vers
Akkor azt mondta neki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49. vers
A királyi tisztviselő azt mondta: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!
50. vers
Jézus így felelt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elment.
51. vers
Még úton volt, amikor elébe jöttek szolgái, és hozták a hírt, hogy a fia él.
52. vers
Megtudakolta tőlük az órát, amikor jobban lett, és azt mondták neki, hogy előző nap hét órakor hagyta el a láz.
53. vers
Ebből az apa megértette, hogy ez abban az órában történt, amikor azt mondta neki Jézus, hogy „a te fiad él”. És hitt ő és egész háza népe.
54. vers
Ez már a második jel volt, amelyet Jézus tett, amint Júdeából Galileába jött.
Könyvek
