János evangéliuma
13. fejezet
1. vers
A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta: elérkezett az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához. Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
2. vers
Vacsora közben, amikor az ördög már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának szívébe súgta, hogy árulja el őt,
3. vers
Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy,
4. vers
felkelt a vacsorától, levette felsőruháját, egy kendőt vett, és körülkötötte magát.
5. vers
Azután vizet töltött a medencébe, mosni kezdte a tanítványok lábát, és megtörölte a kendővel, amellyel körülkötötte magát.
6. vers
Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte tőle: Uram, te mosod meg az én lábamat?
7. vers
Jézus így válaszolt: Te most nem érted azt, amit teszek, de később majd megérted.
8. vers
Péter azt mondta neki: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus erre azt válaszolta: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.
9. vers
Mire azt mondta neki Simon Péter: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
10. vers
Jézus így válaszolt: Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11. vers
Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.
12. vers
Miután megmosta a lábukat, felvette a felsőruháját, újra leült, és azt mondta nekik: Tudjátok, mit tettem veletek?
13. vers
Ti engem így hívtok: „Mester” és „Uram”. És jól mondjátok, mert az vagyok.
14. vers
Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
15. vers
Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek.
16. vers
Bizony, bizony mondom nektek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte.
17. vers
Most, hogy tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.
18. vers
Nem mindnyájatokról szólok, hisz tudom, kiket választottam, hanem hogy beteljesedjék az Írás: Aki a kenyeremet eszi, a sarkát emelte fel ellenem.
19. vers
Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.
20. vers
Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.
21. vers
Amikor ezeket mondta Jézus, lelkében megrendült, és e szavakkal tett bizonyságot: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem.
22. vers
A tanítványok ekkor zavartan néztek egymásra: Vajon kiről szól?
23. vers
Egyik tanítványa pedig, akit Jézus szeretett, Jézus kebelén nyugodott.
24. vers
Intett azért neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről beszél.
25. vers
Ő pedig Jézus keblére hajolva megkérdezte: Uram, ki az?
26. vers
Jézus így válaszolt: Az, akinek a bemártott falatot adom. És bemártva a falatot Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának adta,
27. vers
és a falat után bement abba a Sátán. Akkor azt mondta neki Jézus: Amit teszel, hamar tedd meg.
28. vers
Senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta ezt neki.
29. vers
Egyesek ugyanis úgy vélték, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondta neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30. vers
Az pedig elvette a falatot, és azonnal kiment. Éjszaka volt.
31. vers
Amikor kiment, azt mondta Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten dicsőült meg benne.
32. vers
Ha megdicsőült benne Isten, akkor Isten is megdicsőíti őt önmagában, és most azonnal megdicsőíti őt.
33. vers
Gyermekeim, még egy kicsit veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amint a zsidóknak mondtam, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is mondom.
34. vers
Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.
35. vers
Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
36. vers
Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, később azonban utánam jössz.
37. vers
Azt mondta neki Péter: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted!
38. vers
Jézus erre azt mondta neki: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szólal meg addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.
Könyvek
