János evangéliuma
3. fejezet
1. vers
A farizeusok között volt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője.
2. vers
Eljött Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tehet ilyen jeleket, amelyeket teszel, csak ha az Isten van vele.
3. vers
Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.
4. vers
De hogyan születhetik az ember, ha vén? – kérdezte Nikodémus. – Bemehet-e anyja méhébe még egyszer, hogy megszülessen?
5. vers
Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
6. vers
Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.
7. vers
Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek.
8. vers
A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.
9. vers
Nikodémus megkérdezte: Hogyan lehetséges ez?
10. vers
Jézus így felelt: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket a dolgokat?
11. vers
Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.
12. vers
Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek majd, ha a mennyeiekről szólok?
13. vers
Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.
14. vers
És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,
15. vers
hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.
16. vers
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. vers
Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.
18. vers
Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19. vers
Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak.
20. vers
Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei.
21. vers
Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.
22. vers
Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt.
23. vers
János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok volt a víz, és odajöttek az emberek, és megkeresztelkedtek.
24. vers
Jánost akkor még nem vetették börtönbe.
25. vers
Vita támadt János tanítványai és egy zsidó között a tisztulási szertartás felől,
26. vers
és Jánoshoz mentek, és azt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki hozzá megy.
27. vers
János így válaszolt: Az ember csak azt kaphatja, ami a mennyből adatott neki.
28. vers
Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.
29. vers
Akinek menyasszonya van, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, fölöttébb örül a vőlegény szavának. Ez az örömöm beteljesedett.
30. vers
Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem.
31. vers
Aki felülről jön, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól, aki a mennyből jön, mindenkinél feljebb való,
32. vers
és arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el.
33. vers
Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34. vers
Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket.
35. vers
Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.
36. vers
Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.
Könyvek
