János evangéliuma
5. fejezet
1. vers
Ezek után Jézus felment Jeruzsálembe a zsidók egyik ünnepére.
2. vers
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdőmedence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van,
3. vers
ahol betegek, vakok, sánták, bénák sokasága feküdt, várva a víz megmozdulását.
4. vers
Mert az Úr angyala időnként leszállt, felzavarta a vizet, és aki először lépett be a víz felzavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben szenvedett is.
5. vers
Volt ott egy ember, aki harmincnyolc esztendeje beteg volt.
6. vers
Ahogy Jézus ott feküdni látta, és megtudta, hogy már régóta így van, azt mondta neki: Akarsz-e meggyógyulni?
7. vers
A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem.
8. vers
Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj!
9. vers
És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt.
10. vers
A zsidók azért azt mondták a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad a nyoszolyádat vinned!
11. vers
Erre azt felelte nekik: Aki meggyógyított engem, az mondta: „Vedd fel a nyoszolyádat, és járj!”
12. vers
Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel és járj?
13. vers
A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, Jézus ugyanis elment onnan, mert ott nagy sokadalom volt.
14. vers
Később találkozott vele Jézus a templomban, és azt mondta neki: Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
15. vers
Elment ez az ember, és hírül vitte a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
16. vers
Ezért a zsidók üldözni kezdték Jézust, mert ezt tette szombaton.
17. vers
Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18. vers
Emiatt aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is tulajdon Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát Istennel.
19. vers
Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.
20. vers
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
21. vers
Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt.
22. vers
És az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet is teljesen a Fiúnak adta át,
23. vers
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt.
24. vers
Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.
25. vers
Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak.
26. vers
Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,
27. vers
és hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
28. vers
Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,
29. vers
és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre.
30. vers
Én semmit sem tehetek magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.
31. vers
Ha én magamról tanúskodom, tanúságtételem nem igaz.
32. vers
Más az, aki tanúskodik mellettem, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel tanúskodik mellettem.
33. vers
Ti küldötteket menesztettetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.
34. vers
Én a tanúságtételt nem embertől kapom – ezeket csak azért mondom, hogy ti üdvözüljetek.
35. vers
Ő égő és fénylő lámpa volt, de ti csak egy ideig akartatok örvendezni világosságában.
36. vers
De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál, mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem őket – tehát amiket cselekszem –, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37. vers
De maga az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. A hangját nem hallottátok soha, az arcát sem láttátok,
38. vers
és igéje sincs maradandóan bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő elküldött.
39. vers
Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot,
40. vers
de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
41. vers
Dicsőséget emberektől nem fogadok el,
42. vers
de ismerlek titeket, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.
43. vers
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be; ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok.
44. vers
Hogyan is tudnátok hinni, amikor egymástól vesztek dicsőséget, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely az egyetlen Istentől van?
45. vers
De ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádoljon titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
46. vers
Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt.
47. vers
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én beszédeimnek?
Könyvek
