János evangéliuma
capítulo 5
verso 1
Ezek után Jézus felment Jeruzsálembe a zsidók egyik ünnepére.
verso 2
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdőmedence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van,
verso 3
ahol betegek, vakok, sánták, bénák sokasága feküdt, várva a víz megmozdulását.
verso 4
Mert az Úr angyala időnként leszállt, felzavarta a vizet, és aki először lépett be a víz felzavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben szenvedett is.
verso 5
Volt ott egy ember, aki harmincnyolc esztendeje beteg volt.
verso 6
Ahogy Jézus ott feküdni látta, és megtudta, hogy már régóta így van, azt mondta neki: Akarsz-e meggyógyulni?
verso 7
A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem.
verso 8
Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj!
verso 9
És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt.
verso 10
A zsidók azért azt mondták a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad a nyoszolyádat vinned!
verso 11
Erre azt felelte nekik: Aki meggyógyított engem, az mondta: „Vedd fel a nyoszolyádat, és járj!”
verso 12
Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel és járj?
verso 13
A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, Jézus ugyanis elment onnan, mert ott nagy sokadalom volt.
verso 14
Később találkozott vele Jézus a templomban, és azt mondta neki: Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!
verso 15
Elment ez az ember, és hírül vitte a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
verso 16
Ezért a zsidók üldözni kezdték Jézust, mert ezt tette szombaton.
verso 17
Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
verso 18
Emiatt aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is tulajdon Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát Istennel.
verso 19
Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.
verso 20
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
verso 21
Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt.
verso 22
És az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet is teljesen a Fiúnak adta át,
verso 23
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt.
verso 24
Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.
verso 25
Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak.
verso 26
Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,
verso 27
és hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
verso 28
Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,
verso 29
és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre.
verso 30
Én semmit sem tehetek magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.
verso 31
Ha én magamról tanúskodom, tanúságtételem nem igaz.
verso 32
Más az, aki tanúskodik mellettem, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel tanúskodik mellettem.
verso 33
Ti küldötteket menesztettetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.
verso 34
Én a tanúságtételt nem embertől kapom – ezeket csak azért mondom, hogy ti üdvözüljetek.
verso 35
Ő égő és fénylő lámpa volt, de ti csak egy ideig akartatok örvendezni világosságában.
verso 36
De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál, mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem őket – tehát amiket cselekszem –, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
verso 37
De maga az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. A hangját nem hallottátok soha, az arcát sem láttátok,
verso 38
és igéje sincs maradandóan bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő elküldött.
verso 39
Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot,
verso 40
de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
verso 41
Dicsőséget emberektől nem fogadok el,
verso 42
de ismerlek titeket, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.
verso 43
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be; ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok.
verso 44
Hogyan is tudnátok hinni, amikor egymástól vesztek dicsőséget, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely az egyetlen Istentől van?
verso 45
De ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádoljon titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
verso 46
Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt.
verso 47
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én beszédeimnek?
Libros
