János evangéliuma
capítulo 6
verso 1
Ezek után Jézus átkelt a Galileai-tengeren, más néven a Tiberiás taván.
verso 2
Nagy sokaság követte, mivel látták csodatetteit, amelyeket a betegekkel tett.
verso 3
Felment Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival.
verso 4
Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.
verso 5
Amikor Jézus feltekintett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, azt mondta Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
verso 6
Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
verso 7
Fülöp így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég ezeknek, hogy mindenki kapjon valami keveset.
verso 8
Akkor az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, azt mondta neki:
verso 9
Van itt egy gyermek, akinek öt árpakenyere és két hala van, de mi az ennyinek?
verso 10
Jézus pedig azt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen, és leültek a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
verso 11
Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta az ott ülőknek, hasonlóképpen a halakat is, amennyit akartak.
verso 12
Amikor jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, nehogy kárba vesszenek!
verso 13
Összeszedték azért, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak az étkezők után.
verso 14
Az emberek, amikor látták a csodálatos jelt, amelyet Jézus tett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világra.
verso 15
Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
verso 16
Amikor pedig esteledett, tanítványai lementek a tengerhez,
verso 17
és hajóba szálltak, hogy átmenjenek a tengeren túli Kapernaumba. Már sötét volt, de Jézus még mindig nem jött oda hozzájuk.
verso 18
A tenger pedig az erős szél miatt háborgott.
verso 19
Amikor azért huszonöt vagy harmincfutamnyira beeveztek, és meglátták Jézust, amint a tengeren jár, és a hajóhoz közeledik, megrémültek.
verso 20
Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok, ne féljetek!
verso 21
Akkor be akarták venni a hajóba, de a hajó máris azon a parton volt, ahova tartottak.
verso 22
Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be a tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el.
verso 23
De jöttek hajók Tiberiásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
verso 24
És amikor látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, ők is hajókba szálltak, és Kapernaumba mentek Jézust keresni.
verso 25
Amikor megtalálták a tengeren túl, azt kérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide?
verso 26
Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert csodajeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.
verso 27
Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem azért az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, akin az Atya Isten pecsétje van.
verso 28
Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?
verso 29
Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
verso 30
Erre azt kérdezték: Te milyen jelt mutatsz, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit teszel?
verso 31
Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogy meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.
verso 32
Erre Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret,
verso 33
mert az az Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.
verso 34
Akkor azt mondták neki: Uram, add nekünk mindenkor ezt a kenyeret!
verso 35
Jézus pedig azt válaszolta: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha.
verso 36
De megmondtam nektek, hogy noha láttatok engem, mégsem hisztek.
verso 37
Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el.
verso 38
Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
verso 39
Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.
verso 40
Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon.
verso 41
A zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt alá.
verso 42
És azt mondták: Nemde Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját? Hogyan mondhatja akkor, hogy a mennyből szállt alá?
verso 43
Jézus ekkor így válaszolt: Ne zúgolódjatok egymás között!
verso 44
Senki sem jöhet énhozzám, ha az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt, én pedig feltámasztom majd az utolsó napon.
verso 45
Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindaz, aki hallja az Atyát, és tanul tőle, énhozzám jön.
verso 46
Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
verso 47
Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van.
verso 49
A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
verso 50
De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy aki eszik belőle, ne haljon meg.
verso 51
Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké. Ez a kenyér pedig az én testem, amelyet odaadok a világ életéért.
verso 52
A zsidók egymás között vitatkozni kezdtek, és azt kérdezték: Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?
verso 53
Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.
verso 54
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.
verso 55
Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.
verso 56
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne.
verso 57
Ahogy elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam.
verso 58
Ez a kenyér, amely a mennyből szállt alá, nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
verso 59
Ezeket mondta, amikor Kapernaumban, a zsinagógában tanított.
verso 60
A tanítványai közül többen, akik ezt hallották, azt mondták: Kemény beszéd ez, ki tudja ezt megérteni?
verso 61
Mivel Jézus magától is tudta, hogy emiatt zúgolódnak tanítványai, azt mondta nekik: Ez megbotránkoztat titeket?
verso 62
Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt!
verso 63
A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.
verso 64
De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.
verso 65
És azt mondta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg az Atya neki.
verso 66
Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és többé nem jártak vele.
verso 67
Jézus meg is kérdezte a tizenkettőt: Vajon ti is el akartok menni?
verso 68
Simon Péter így válaszolt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad,
verso 69
és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.
verso 70
Jézus azt felelte: Nemde én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? De egy közületek ördög.
verso 71
Ezt pedig Júdás Iskáriótesre értette, Simon fiára, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.
Libros
