János evangéliuma
capítulo 10
verso 1
Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol mászik be, az tolvaj és rabló.
verso 2
Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
verso 3
Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak a szavára, ő a maga juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket.
verso 4
Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.
verso 5
Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegen hangját.
verso 6
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, amit nekik mondott.
verso 7
Jézus akkor így folytatta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.
verso 8
Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.
verso 9
Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál.
verso 10
A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
verso 11
Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért.
verso 12
A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.
verso 13
A béres azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
verso 14
Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,
verso 15
mint ahogy ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.
verso 16
Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.
verso 17
Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt.
verso 18
Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól.
verso 19
E beszéd miatt újra meghasonlás támadt a zsidók között.
verso 20
Sokan közülük azt mondták: Ördög van benne, és bolond, mit hallgattok rá?
verso 21
Mások így vélekedtek: Nem megszállott beszédei ezek. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemét?
verso 22
Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt,
verso 23
és Jézus a templomban, Salamon csarnokában járt.
verso 24
A zsidók pedig köréje gyülekeztek, és azt kérdezték tőle: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
verso 25
Jézus így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hiszitek, pedig azok a cselekedetek, amelyeket az Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.
verso 26
Ti azonban nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
verso 27
Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem.
verso 28
Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.
verso 29
Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.
verso 31
Ismét köveket ragadtak azért a zsidók, hogy megkövezzék.
verso 32
Jézus pedig azt mondta nekik: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyik tettemért köveztek meg engem?
verso 33
A zsidók így feleltek: Nem jó tettekért kövezünk meg téged, hanem káromlásért és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
verso 34
Jézus pedig azt mondta: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?
verso 35
Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten beszéde lett – és az Írást nem lehet semmibe venni –,
verso 36
arról mondjátok-e ti, hogy káromlást szól, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?
verso 37
Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, úgy ne higgyetek nekem.
verso 38
De ha azokat cselekszem, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elismerjétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.
verso 39
Ismét meg akarták fogni, de kimenekült a kezük közül.
verso 40
És újra elment a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
verso 41
És sokan mentek hozzá, és azt mondták, hogy János ugyan nem tett semmi csodát, de mindaz, amit János őfelőle mondott, igaz volt.
Libros
