János evangéliuma
capítulo 11
verso 1
Volt pedig egy beteg, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
verso 2
Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és hajával törölte meg a lábát; az ő testvére, Lázár volt beteg.
verso 3
Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
verso 4
Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
verso 5
Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt.
verso 6
Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt.
verso 7
Majd ezt követően így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába.
verso 8
A tanítványok pedig azt mondták: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
verso 9
Jézus azt felelte: Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,
verso 10
de aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen világossága.
verso 11
Ezeket mondta, majd hozzátette: Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem.
verso 12
Tanítványai erre azt mondták: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
verso 13
Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomnak alvásáról szól.
verso 14
Akkor Jézus megmondta nekik nyíltan: Lázár meghalt,
verso 15
de miattatok, hogy higgyetek, örülök, hogy nem voltam ott. Ám menjünk el hozzá!
verso 16
Tamás, akit Ikernek neveznek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
verso 17
Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
verso 18
Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira,
verso 19
és a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
verso 20
Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária pedig otthon maradt.
verso 21
Márta akkor azt mondta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
verso 22
De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked.
verso 23
Jézus azt mondta neki: Feltámad a testvéred.
verso 24
Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
verso 25
Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él,
verso 26
és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?
verso 27
Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra.
verso 28
És miután ezeket mondta, elment, és titokban szólt testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
verso 29
Ő pedig, amint ezt hallotta, gyorsan felkelt, és elment hozzá.
verso 30
Jézus pedig még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.
verso 31
A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták őt, látták, hogy Mária hirtelen felkel és kimegy. Követték őt, azt gondolván, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
verso 32
Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, a lábához borult, és azt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
verso 33
Amikor Jézus látta, hogy sír, és sírnak a vele jött zsidók is, lelke mélyéig felindult és megrendült.
verso 34
Azt kérdezte: Hová helyeztétek őt? Azt mondták neki: Jöjj, Uram, és lásd meg!
verso 36
a zsidók pedig azt mondták: Íme, mennyire szerette!
verso 37
Némelyek közülük azt mondták: Nemde megtehette volna, aki a vak szemét megnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
verso 38
Jézus pedig még mindig mélyen felindulva odament a sírhoz. Az pedig egy barlang volt, és egy kő feküdt rajta.
verso 39
Azt mondta Jézus: Vegyétek el a követ! Az elhunyt nővére, Márta pedig azt mondta: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!
verso 40
Mire Jézus így válaszolt: Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?
verso 41
Akkor elmozdították a követ. Jézus pedig felemelte a szemét az égre, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
verso 42
Tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
verso 43
Miután ezeket mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
verso 44
És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Vegyétek le róla, hadd menjen!
verso 45
Sokan hittek akkor benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához mentek, és látták, amit tett.
verso 46
Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
verso 47
Akkor a főpapok és a farizeusok összehívták a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember sok csodajelet tesz.
verso 48
Ha tovább hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
verso 49
Közülük az egyik, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, azt mondta nekik: Ti semmit sem tudtok!
verso 50
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mint hogy az egész nép elvesszen.
verso 51
Ezt pedig nem magától mondta, hanem mert abban az esztendőben főpap volt, és megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért,
verso 52
és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
verso 53
Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik.
verso 54
Jézus azért nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival.
verso 55
Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
verso 56
Keresték azért Jézust, és a templomban állva egymás között így beszéltek: Mit gondoltok, már fel se jön az ünnepre?
verso 57
A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.
Libros
