János evangéliuma
11. fejezet
1. vers
Volt pedig egy beteg, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
2. vers
Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és hajával törölte meg a lábát; az ő testvére, Lázár volt beteg.
3. vers
Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
4. vers
Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
5. vers
Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt.
6. vers
Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt.
7. vers
Majd ezt követően így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába.
8. vers
A tanítványok pedig azt mondták: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
9. vers
Jézus azt felelte: Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,
10. vers
de aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen világossága.
11. vers
Ezeket mondta, majd hozzátette: Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem.
12. vers
Tanítványai erre azt mondták: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13. vers
Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomnak alvásáról szól.
14. vers
Akkor Jézus megmondta nekik nyíltan: Lázár meghalt,
15. vers
de miattatok, hogy higgyetek, örülök, hogy nem voltam ott. Ám menjünk el hozzá!
16. vers
Tamás, akit Ikernek neveznek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17. vers
Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
18. vers
Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira,
19. vers
és a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20. vers
Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária pedig otthon maradt.
21. vers
Márta akkor azt mondta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
22. vers
De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked.
23. vers
Jézus azt mondta neki: Feltámad a testvéred.
24. vers
Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
25. vers
Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él,
26. vers
és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?
27. vers
Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra.
28. vers
És miután ezeket mondta, elment, és titokban szólt testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
29. vers
Ő pedig, amint ezt hallotta, gyorsan felkelt, és elment hozzá.
30. vers
Jézus pedig még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.
31. vers
A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták őt, látták, hogy Mária hirtelen felkel és kimegy. Követték őt, azt gondolván, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32. vers
Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, a lábához borult, és azt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
33. vers
Amikor Jézus látta, hogy sír, és sírnak a vele jött zsidók is, lelke mélyéig felindult és megrendült.
34. vers
Azt kérdezte: Hová helyeztétek őt? Azt mondták neki: Jöjj, Uram, és lásd meg!
36. vers
a zsidók pedig azt mondták: Íme, mennyire szerette!
37. vers
Némelyek közülük azt mondták: Nemde megtehette volna, aki a vak szemét megnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38. vers
Jézus pedig még mindig mélyen felindulva odament a sírhoz. Az pedig egy barlang volt, és egy kő feküdt rajta.
39. vers
Azt mondta Jézus: Vegyétek el a követ! Az elhunyt nővére, Márta pedig azt mondta: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!
40. vers
Mire Jézus így válaszolt: Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?
41. vers
Akkor elmozdították a követ. Jézus pedig felemelte a szemét az égre, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
42. vers
Tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
43. vers
Miután ezeket mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
44. vers
És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Vegyétek le róla, hadd menjen!
45. vers
Sokan hittek akkor benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához mentek, és látták, amit tett.
46. vers
Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
47. vers
Akkor a főpapok és a farizeusok összehívták a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember sok csodajelet tesz.
48. vers
Ha tovább hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
49. vers
Közülük az egyik, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, azt mondta nekik: Ti semmit sem tudtok!
50. vers
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mint hogy az egész nép elvesszen.
51. vers
Ezt pedig nem magától mondta, hanem mert abban az esztendőben főpap volt, és megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért,
52. vers
és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
53. vers
Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik.
54. vers
Jézus azért nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival.
55. vers
Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56. vers
Keresték azért Jézust, és a templomban állva egymás között így beszéltek: Mit gondoltok, már fel se jön az ünnepre?
57. vers
A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.
Könyvek
