János evangéliuma
8. fejezet
1. vers
Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.
2. vers
Jókor reggel azonban ismét ott volt a templomban, és az egész nép hozzá ment, ő pedig leült, és tanította őket.
3. vers
Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen értek, és középre állítva
4. vers
azt mondták neki: Mester, ezt az asszonyt tetten érték mint házasságtörőt.
5. vers
A törvényben pedig Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Te azért mit mondasz?
6. vers
Ezt pedig azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és az ujjával írt a földre.
7. vers
De amikor tovább faggatták, felegyenesedve azt mondta nekik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8. vers
Majd újra lehajolt, és írt a földre.
9. vers
Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a vénekkel; egyedül Jézus maradt ott és az asszony középen állva.
10. vers
Amikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt kérdezte tőle: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged?
11. vers
Ő így válaszolt: Senki, Uram! Jézus pedig azt mondta neki: Én sem ítéllek el, eredj el, és többé ne vétkezzél!
12. vers
Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
13. vers
A farizeusok pedig azt mondták neki: Te magad teszel bizonyságot magadról, a te bizonyságtételed nem érvényes.
14. vers
Jézus így válaszolt: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem érvényes, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek, ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, és hova megyek.
15. vers
Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.
16. vers
És ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.
17. vers
Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele érvényes.
18. vers
Én vagyok az egyik, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem.
19. vers
Azt kérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20. vers
Ezeket a beszédeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor a templomban tanított, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.
21. vers
Majd ismét beszélt hozzájuk Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és bűneitekben fogtok meghalni. Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek.
22. vers
A zsidók erre azt mondták: Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek?
23. vers
És azt mondta nekik: Ti innen alulról valók vagytok, én onnan fölülről való vagyok, ti ebből a világból valók vagytok, én nem ebből a világból való vagyok.
24. vers
Azért mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én az vagyok, meghaltok bűneitekben.
25. vers
Azt kérdezték azért tőle: Ki vagy te? Jézus pedig így válaszolt: Akinek eleitől fogva mondom magamat.
26. vers
Sok mondani- és ítélnivalóm van felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam.
27. vers
Nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.
28. vers
Így szólt azért hozzájuk Jézus: Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor majd felismeritek, hogy én ki vagyok, és hogy magamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.
29. vers
Velem van az, aki elküldött engem, nem hagyott engem egyedül az Atya, mert én mindenkor azokat cselekszem, amik neki kedvesek.
30. vers
Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
Ábrahám igaz gyermekei
31. vers
Azt mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok,
32. vers
és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.
33. vers
Erre azt felelték: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek, miért mondod, hogy szabaddá leszünk?
34. vers
Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.
35. vers
A szolga pedig nem marad mindörökké a házban, a Fiú marad ott mindörökké.
36. vers
Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
37. vers
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.
38. vers
Én azt mondom el, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.
39. vers
Erre azt felelték: A mi atyánk Ábrahám. Jézus pedig azt mondta nekik: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.
40. vers
De most meg akartok engem ölni, egy olyan embert, aki azt az igazságot mondta nektek, amelyet én Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette.
41. vers
Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Azt mondták azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk, egy atyánk van, az Isten.
42. vers
Jézus ekkor így válaszolt: Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem és érkeztem ide, nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43. vers
Miért nem értitek az én beszédemet? Mert képtelenek vagytok meghallani a szavamat.
44. vers
Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja.
45. vers
Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
46. vers
Közületek ki vádol engem bűnnel? Ha pedig az igazságot szólom, miért nem hisztek nekem?
47. vers
Aki Istentől van, az hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.
48. vers
Akkor azt mondták neki a zsidók: Nemde igazunk van, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és ördög van benned?
49. vers
Jézus így felelt: Nincs bennem ördög, hanem én tisztelem az Atyámat, de ti gyaláztok engem.
50. vers
Én nem keresem a magam dicsőségét, van, aki keresi és megítéli.
51. vers
Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált sohasem.
52. vers
Azt mondták erre neki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált sohasem.
53. vers
Talán nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak, te kinek tartod magadat?
54. vers
Jézus így válaszolt: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről azt mondjátok: „Ő a mi Istenünk.”
55. vers
Ti nem ismeritek őt, de én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóan hazug lennék, de ismerem őt, és megtartom az ő beszédét.
56. vers
Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat, látta is, és örült.
57. vers
Erre azt mondták neki a zsidók: Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
58. vers
Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mielőtt Ábrahám lett, én vagyok!
59. vers
Erre köveket ragadtak, hogy rádobálják, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.
Könyvek
