János evangéliuma
12. fejezet
1. vers
Jézus azért hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halálból.
2. vers
Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt ültek.
3. vers
Mária ekkor elővett egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábát és a saját hajával törölte meg. A ház pedig megtelt a kenet illatával.
4. vers
Ekkor azt mondta egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás, Simon fia, aki készült őt elárulni:
5. vers
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek?
6. vers
Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente.
7. vers
Jézus erre azt mondta: Hagyj békét neki, mert a temetésem idejére tartogatta ezt.
8. vers
Mert szegények mindenkor lesznek veletek, én pedig nem leszek mindig veletek.
9. vers
A zsidók közül nagyon sokan értesültek arról, hogy ő ott van, és nemcsak Jézus miatt mentek oda, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból.
10. vers
A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11. vers
mivel a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
12. vers
Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13. vers
pálmaágakat szedett, kiment elébe, és így kiáltozott: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel Királya!
14. vers
Jézus pedig talált egy szamarat, és felült rá, amint meg van írva:
15. vers
Ne félj, Sion leánya, íme, a te királyod jön, szamárcsikón ülve!
16. vers
Ezeket eleinte nem értették a tanítványai, de miután megdicsőült Jézus, visszaemlékeztek arra, hogy amik meg vannak írva felőle, azok történtek meg vele.
17. vers
A sokaság azért, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta a halálból, bizonyságot tett mellette.
18. vers
Azért is ment elébe a sokaság, mivel hallotta, hogy ezt a csodajelet tette.
19. vers
A farizeusok pedig egymás között így beszéltek: Látjátok, hogy semmit sem értetek el? Íme, a világ őt követi!
20. vers
Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen.
21. vers
Ezek a galileai Bétsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt: Uram, látni akarjuk Jézust.
22. vers
Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp is elment, és szólt Jézusnak.
23. vers
Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.
24. vers
Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.
25. vers
Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
26. vers
Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
27. vers
Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért az óráért jöttem.
28. vers
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! És hang hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és újra megdicsőítem.
29. vers
A sokaság, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött. Mások azt mondták: Angyal szólt neki.
30. vers
Jézus pedig azt mondta: Nem értem lett ez a hang, hanem értetek.
31. vers
Most történik e világ elítélése, most vettetik ki e világ fejedelme.
32. vers
Én pedig, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.
33. vers
Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
34. vers
A sokaság azt mondta: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Akkor hogyan mondhatod, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki ez az Emberfia?
35. vers
Jézus pedig azt mondta nekik: Még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne borítson titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy.
36. vers
Higgyetek a világosságban, amíg veletek van a világosság, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, majd elment, és elrejtőzött előlük.
A zsidók a jelek ellenére sem hisznek
37. vers
És noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,
38. vers
hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta beszéde, amelyet mondott: Uram, ki hitt a mi szavunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
39. vers
Azért nem hihettek, mert ismét azt mondta Ézsaiás:
40. vers
Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
41. vers
Ezeket mondta Ézsaiás, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.
42. vers
Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából,
43. vers
mert inkább szerették az emberektől kapott dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.
44. vers
Jézus pedig így kiáltott: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem,
45. vers
és aki lát engem, az azt látja, aki küldött engem.
46. vers
Én világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.
47. vers
Ha valaki hallja az én beszédemet, és nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.
48. vers
Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédeimet, van annak ítélőbírája: az a beszéd, amelyet szóltam, az ítéli el majd az utolsó napon.
49. vers
Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit szóljak.
50. vers
Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit mondok, tehát úgy mondom, ahogyan az Atya mondta nekem.
Könyvek
