János evangéliuma

chapter 12


Chapters:


verse #1

Jézus azért hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halálból.


verse #2

Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt ültek.


verse #3

Mária ekkor elővett egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábát és a saját hajával törölte meg. A ház pedig megtelt a kenet illatával.


verse #4

Ekkor azt mondta egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás, Simon fia, aki készült őt elárulni:


verse #5

Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek?


verse #6

Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente.


verse #7

Jézus erre azt mondta: Hagyj békét neki, mert a temetésem idejére tartogatta ezt.


verse #8

Mert szegények mindenkor lesznek veletek, én pedig nem leszek mindig veletek.


verse #9

A zsidók közül nagyon sokan értesültek arról, hogy ő ott van, és nemcsak Jézus miatt mentek oda, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból.


verse #10

A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,


verse #11

mivel a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.


verse #12

Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,


verse #13

pálmaágakat szedett, kiment elébe, és így kiáltozott: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel Királya!


verse #14

Jézus pedig talált egy szamarat, és felült rá, amint meg van írva:


verse #15

Ne félj, Sion leánya, íme, a te királyod jön, szamárcsikón ülve!


verse #16

Ezeket eleinte nem értették a tanítványai, de miután megdicsőült Jézus, visszaemlékeztek arra, hogy amik meg vannak írva felőle, azok történtek meg vele.


verse #17

A sokaság azért, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta a halálból, bizonyságot tett mellette.


verse #18

Azért is ment elébe a sokaság, mivel hallotta, hogy ezt a csodajelet tette.


verse #19

A farizeusok pedig egymás között így beszéltek: Látjátok, hogy semmit sem értetek el? Íme, a világ őt követi!


verse #20

Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen.


verse #21

Ezek a galileai Bétsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt: Uram, látni akarjuk Jézust.


verse #22

Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp is elment, és szólt Jézusnak.


verse #23

Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.


verse #24

Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.


verse #25

Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.


verse #26

Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.


verse #27

Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért az óráért jöttem.


verse #28

Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! És hang hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és újra megdicsőítem.


verse #29

A sokaság, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött. Mások azt mondták: Angyal szólt neki.


verse #30

Jézus pedig azt mondta: Nem értem lett ez a hang, hanem értetek.


verse #31

Most történik e világ elítélése, most vettetik ki e világ fejedelme.


verse #32

Én pedig, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.


verse #33

Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.


verse #34

A sokaság azt mondta: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Akkor hogyan mondhatod, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki ez az Emberfia?


verse #35

Jézus pedig azt mondta nekik: Még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne borítson titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy.


verse #36

Higgyetek a világosságban, amíg veletek van a világosság, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, majd elment, és elrejtőzött előlük.

A zsidók a jelek ellenére sem hisznek


verse #37

És noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,


verse #38

hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta beszéde, amelyet mondott: Uram, ki hitt a mi szavunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?


verse #39

Azért nem hihettek, mert ismét azt mondta Ézsaiás:


verse #40

Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.


verse #41

Ezeket mondta Ézsaiás, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.


verse #42

Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából,


verse #43

mert inkább szerették az emberektől kapott dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.


verse #44

Jézus pedig így kiáltott: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem,


verse #45

és aki lát engem, az azt látja, aki küldött engem.


verse #46

Én világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.


verse #47

Ha valaki hallja az én beszédemet, és nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.


verse #48

Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédeimet, van annak ítélőbírája: az a beszéd, amelyet szóltam, az ítéli el majd az utolsó napon.


verse #49

Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit szóljak.


verse #50

Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit mondok, tehát úgy mondom, ahogyan az Atya mondta nekem.

Chapters:


Books