János evangéliuma
capítulo 3
verso 1
A farizeusok között volt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője.
verso 2
Eljött Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tehet ilyen jeleket, amelyeket teszel, csak ha az Isten van vele.
verso 3
Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.
verso 4
De hogyan születhetik az ember, ha vén? – kérdezte Nikodémus. – Bemehet-e anyja méhébe még egyszer, hogy megszülessen?
verso 5
Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
verso 6
Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.
verso 7
Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek.
verso 8
A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.
verso 9
Nikodémus megkérdezte: Hogyan lehetséges ez?
verso 10
Jézus így felelt: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket a dolgokat?
verso 11
Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.
verso 12
Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek majd, ha a mennyeiekről szólok?
verso 13
Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.
verso 14
És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,
verso 15
hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.
verso 16
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
verso 17
Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.
verso 18
Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
verso 19
Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak.
verso 20
Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei.
verso 21
Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.
verso 22
Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt.
verso 23
János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok volt a víz, és odajöttek az emberek, és megkeresztelkedtek.
verso 24
Jánost akkor még nem vetették börtönbe.
verso 25
Vita támadt János tanítványai és egy zsidó között a tisztulási szertartás felől,
verso 26
és Jánoshoz mentek, és azt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki hozzá megy.
verso 27
János így válaszolt: Az ember csak azt kaphatja, ami a mennyből adatott neki.
verso 28
Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.
verso 29
Akinek menyasszonya van, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, fölöttébb örül a vőlegény szavának. Ez az örömöm beteljesedett.
verso 30
Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem.
verso 31
Aki felülről jön, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól, aki a mennyből jön, mindenkinél feljebb való,
verso 32
és arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el.
verso 33
Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz.
verso 34
Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket.
verso 35
Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.
verso 36
Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.
Libros
