Az apostolok cselekedetei

chapter 4


Chapters:


verse #1

Még beszéltek a néphez, amikor odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok,


verse #2

akik amiatt nehezteltek, hogy a népet tanítják, és hirdetik, hogy Jézusban van feltámadás a halálból.


verse #3

Ezért elfogták és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt.


verse #4

De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett.


verse #5

Másnap aztán Jeruzsálemben összegyűltek a vezetők, a vének, az írástudók


verse #6

és Annás, a főpap, valamint Kajafás, János, Sándor és a főpapi nemzetség valamennyi tagja.


verse #7

Majd miután középre állították őket, feltették nekik a kérdést: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tet­tétek ezt?


verse #8

Akkor Péter Szentlélekkel megtelve így válaszolt: Népünk vezetői és Izráel vénei!


verse #9

Ha e mai napon egy beteg emberrel való jótett felől vallattok minket, hogy mi által gyógyult meg,


verse #10

tudjátok meg ti mindnyájan és Izráel egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez előttetek egészségesen.


verse #11

Ez az a kő, amelyet ti mint építők megvetettetek, és amely mégis szegletkővé lett.


verse #12

Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.


verse #13

Amikor látták Péter és János bátorságát, és felmérték, hogy írástudatlan, egyszerű emberek, igen elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak,


verse #14

de mivel látták, hogy a meggyógyult ember velük együtt ott áll, semmit sem tudtak ellenük szólni.


verse #15

Miután kiküldték őket a nagytanács elől, maguk közt így tanakodtak:


verse #16

Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, az minden Jeruzsálemben lakónak a tudtára jutott, és le sem tagadhatjuk.


verse #17

De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se szóljanak az ő nevében.


verse #18

Akkor behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy semmiképpen ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.


verse #19

Péter és János pedig így válaszolt nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg!


verse #20

Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.


verse #21

Azok pedig, mivel nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, megfenyegették, majd elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették Istent a történtekért,


verse #22

hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akivel a gyógyítás csodája történt.


verse #23

Miután elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének.


verse #24

Ahogy ezt meghallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat Istenhez, és ezt mondták: Mindenható Urunk, te teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van,


verse #25

te mondtad a Szentlélek által a mi atyáinknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával: Miért dühöngenek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?


verse #26

Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.


verse #27

Mert ebben a városban valóban összegyűlt Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél,


verse #28

hogy véghez vigyék mindazt, amiről a te kezed és tanácsod előre elhatározta, hogy megtörténjék.


verse #29

Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet!


verse #30

Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!


verse #31

Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették.


verse #32

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt.


verse #33

Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.


verse #34

Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták


verse #35

és letették az apostolok lábához, amelyet aztán elosztottak a többiek között, kinek-kinek szüksége szerint.


verse #36

A ciprusi származású lévita József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek – amely azt jelenti: Vigasztalás fia –,


verse #37

mivel volt földje, eladta, a pénzt elhozta, és letette az apostolok lábához.

Chapters:


Books