Az apostolok cselekedetei

chapter 2


Chapters:


verse #1

Amikor eljött a pünkösd napja, mindnyájan egy helyen voltak együtt,


verse #2

és az égből hirtelen nagy zúgás támadt, mint a sebesen zúgó szél zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.


verse #3

Majd lángnyelvhez hasonlók jelentek meg előttük, amelyek elkülönültek, és mindegyikükre leszálltak.


verse #4

Ők pedig mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.


verse #5

Abban az időben Jeruzsálemben istenfélő zsidó férfiak tartózkodtak minden nemzetből az ég alatt.


verse #6

Amikor ez a zúgás támadt, az összegyűlt sokaság megzavarodott, mert mindegyik a maga nyelvén hallotta őket szólni.


verse #7

Álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: Nemde valamennyien galileaiak ezek, akik beszélnek?


verse #8

Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?


verse #9

Pártusok, médek és elámiták és akik Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,


verse #10

Frígiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Líbia tartományaiban lakunk, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények,


verse #11

mind zsidók, mind prozeliták, krétaiak és arabok, halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten felséges dolgairól.


verse #12

Mindenki álmélkodott, és zavarban volt, egymást kérdezgették: Vajon mi akar ez lenni?


verse #13

Mások gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.


verse #14

Péter azonban előállt a tizeneggyel, felemelte hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és ti mindnyájan, jeruzsálemi lakosok! Hallgassatok meg, és ve­gyétek tudomásul,


verse #15

hogy nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van,


verse #16

hanem ez az, amit megjövendölt Jóel próféta:


verse #17

És az utolsó napokban – ezt mondja Isten – kitöltök Lelkemből mindenkire, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomást látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.


verse #18

Még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és prófétálnak.


verse #19

És csodákat teszek az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstfellegeket.


verse #20

A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.


verse #21

De mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül.


verse #22

Izráelita férfiak, halljátok meg ezt a beszédet: A názáreti Jézust, azt a férfit, aki erők, csodatételek és jelek által bizonyságot nyert előttetek Istentől, amelyeket Isten általa vitt véghez köztetek – amint magatok is tudjátok –,


verse #23

azt, aki Isten elvégzett tanácsa és terve szerint nektek adatott, gonosz kezek segítségével keresztfára szegezve megöltétek.


verse #24

De a halál fájdalmait feloldva Isten feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál őt fogva tartsa.


verse #25

Mert Dávid ezt mondja róla: Mindig magam előtt láttam az Urat, mert ő jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.


verse #26

Azért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem, még a testem is reménységben nyugszik majd.


verse #27

Mert nem hagyod lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.


verse #28

Megismertetted velem az élet útjait, örömmel töltesz el színed előtt.


verse #29

Atyámfiai, férfiak, nyíltan beszélhetek nektek Dávid ősatyáról, hogy ő meghalt és eltemettetett, és sírja mind e mai napig köztünk van.


verse #30

De mivel ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvéssel megesküdött neki, hogy utódai közül ültet valakit trónjára,


verse #31

a bekövetkezendőt előre látva szólt Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad a sírban, s teste sem lát rothadást.


verse #32

Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk.


verse #33

Miután tehát az Isten jobbjára felemeltetett, és megkapta az Atyától megígért Szentlelket, kitöltötte azt, amint most látjátok és halljátok is.


verse #34

Mert nem Dávid ment fel a mennybe, hiszen ő maga mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől,


verse #35

amíg ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.


verse #36

Bizonyosan tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.


verse #37

Amit hallottak, szíven találta őket, és azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?


verse #38

Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.


verse #39

Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek és mindazoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket elhívott az Úr, a mi Istenünk.


verse #40

Sok más beszéddel is intette és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg ettől a gonosz nemzedéktől!


verse #41

Akik azért örömmel fogadták szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.


verse #42

És állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.


verse #43

Mindenkiben félelem támadt, ahogy az apostolok sok csodát és jelet tettek.


verse #44

Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.


verse #45

Vagyonukat és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.


verse #46

Mindennap kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesedve az eledelben,


verse #47

Istent dicsőítve és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

Chapters:


Books