chapter 21
Ahogy elváltunk tőlük, és kifutottunk a tengerre, egyenesen Kósz szigetére érkeztünk, másnap pedig Rodoszba és onnan Patarába.
Amikor találtunk egy hajót, amely Föníciába ment, beszálltunk és elhajóztunk.
Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíriába eveztünk, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajó ott tette ki a rakományát.
Ott maradtunk hét napig, miután megtaláltuk a tanítványokat, akik Pálnak azt mondták a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
Ott töltött napjaink elteltével útnak indultunk, ők pedig mindnyájan kikísértek bennünket feleségestül, gyermekestül egészen a városon kívülre, és a tenger partján térdre esve imádkoztunk.
Miután elbúcsúztunk egymástól, mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek az övéikhez.
Hajóutunk végeztével Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket, és náluk maradtunk egy napig.
Másnap elindultunk, és Cézáreába érkeztünk, és betértünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk.
Neki négy hajadon lánya volt, akik prófétáltak.
Mialatt több napig ott maradtunk, lejött egy Júdeából való próféta, név szerint Agabosz.
Amikor eljött hozzánk, levette Pál övét, és kezét-lábát megkötözte vele, majd azt mondta: Ezt mondja a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és a pogányok kezébe adják.
Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
De Pál így felelt: Miért sírtok, és keserítitek a szívemet? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
Amikor nem hagyta magát lebeszélni, megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata.
E napok után pedig felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe.
Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázonhoz, hogy nála szálljunk meg.
Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak minket a testvérek.
Másnap pedig Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a vének mindnyájan ott voltak.
Köszöntötte őket, és részletesen elmondta, mit tett Isten a pogányok között a szolgálata által.
Azok pedig ezt hallva dicsőítették Istent, és azt mondták neki: Látod, testvér, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan buzognak a törvényért!
Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak, a Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondva, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne tartsák meg a zsidó szokásokat.
Mi hát a teendő? Mindenképpen meg fogják hallani, hogy idejöttél.
Tedd meg azért, amit mondunk neked. Van köztünk négy férfi, akik fogadalmat tettek.
Vedd magad mellé őket, és tisztulj meg velük együtt, fizesd ki a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket, és így mindenki megtudja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled hallott, hanem te magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod.
A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatot, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól.
Akkor Pál maga mellé vette azokat a férfiakat, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le a tisztulás napjai, addig pedig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
Amikor pedig a hét nap már a vége felé járt, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, majd megragadták,
és így kiáltoztak: Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; és ezenfelül még görögöket is behozott a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet.
Mert korábban az efezusi Trofimosszal látták a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba.
Megmozdult azért az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azon nyomban bezárták.
Amikor már azon voltak, hogy megölik, felment egy jelentés a sereg ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem lázong;
ő azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
Ahogy az ezredes odaért, elfogatta, és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, és tudakozódott, hogy ki ez az ember, és mit tett.
De ki ezt, ki azt kiáltozta a sokaságban, és mivel a zajongás miatt nem tudott meg semmi bizonyosat, az ezredes megparancsolta, hogy vezessék a várba.
Amikor a lépcsőkhöz jutott, az történt, hogy a katonáknak vinniük kellett Pált a tömeg erőszakossága miatt,
mert a tömeg utánuk tódult, és azt kiáltozta: Végeztesd ki!
Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, azt mondta az ezredesnek: Szabad valamit mondanom neked? Ő pedig azt kérdezte: Te tudsz görögül?
Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal korábban felkelést szított, és kivitte a pusztába azt a négyezer felfegyverzett férfit?
Mire Pál így válaszolt: Én ugyan tarzuszi zsidó ember vagyok, Cilicia nevezetes városának polgára, de kérlek, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez.
Amikor megengedte, Pál a lépcsőn állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csendesség lett, héber nyelven szólította meg őket:
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly