Az apostolok cselekedetei
capítulo 21
verso 1
Ahogy elváltunk tőlük, és kifutottunk a tengerre, egyenesen Kósz szigetére érkeztünk, másnap pedig Rodoszba és onnan Patarába.
verso 2
Amikor találtunk egy hajót, amely Föníciába ment, beszálltunk és elhajóztunk.
verso 3
Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíriába eveztünk, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajó ott tette ki a rakományát.
verso 4
Ott maradtunk hét napig, miután megtaláltuk a tanítványokat, akik Pálnak azt mondták a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
verso 5
Ott töltött napjaink elteltével útnak indultunk, ők pedig mindnyájan kikísértek bennünket feleségestül, gyermekestül egészen a városon kívülre, és a tenger partján térdre esve imádkoztunk.
verso 6
Miután elbúcsúztunk egymástól, mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek az övéikhez.
verso 7
Hajóutunk végeztével Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket, és náluk maradtunk egy napig.
verso 8
Másnap elindultunk, és Cézáreába érkeztünk, és betértünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk.
verso 9
Neki négy hajadon lánya volt, akik prófétáltak.
verso 10
Mialatt több napig ott maradtunk, lejött egy Júdeából való próféta, név szerint Agabosz.
verso 11
Amikor eljött hozzánk, levette Pál övét, és kezét-lábát megkötözte vele, majd azt mondta: Ezt mondja a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és a pogányok kezébe adják.
verso 12
Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
verso 13
De Pál így felelt: Miért sírtok, és keserítitek a szívemet? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
verso 14
Amikor nem hagyta magát lebeszélni, megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata.
verso 15
E napok után pedig felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe.
verso 16
Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázonhoz, hogy nála szálljunk meg.
verso 17
Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak minket a testvérek.
verso 18
Másnap pedig Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a vének mindnyájan ott voltak.
verso 19
Köszöntötte őket, és részletesen elmondta, mit tett Isten a pogányok között a szolgálata által.
verso 20
Azok pedig ezt hallva dicsőítették Istent, és azt mondták neki: Látod, testvér, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan buzognak a törvényért!
verso 21
Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak, a Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondva, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne tartsák meg a zsidó szokásokat.
verso 22
Mi hát a teendő? Mindenképpen meg fogják hallani, hogy idejöttél.
verso 23
Tedd meg azért, amit mondunk neked. Van köztünk négy férfi, akik fogadalmat tettek.
verso 24
Vedd magad mellé őket, és tisztulj meg velük együtt, fizesd ki a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket, és így mindenki megtudja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled hallott, hanem te magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod.
verso 25
A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatot, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól.
verso 26
Akkor Pál maga mellé vette azokat a férfiakat, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le a tisztulás napjai, addig pedig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
verso 27
Amikor pedig a hét nap már a vége felé járt, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, majd megragadták,
verso 28
és így kiáltoztak: Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; és ezenfelül még görögöket is behozott a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet.
verso 29
Mert korábban az efezusi Trofimosszal látták a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba.
verso 30
Megmozdult azért az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azon nyomban bezárták.
verso 31
Amikor már azon voltak, hogy megölik, felment egy jelentés a sereg ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem lázong;
verso 32
ő azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
verso 33
Ahogy az ezredes odaért, elfogatta, és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, és tudakozódott, hogy ki ez az ember, és mit tett.
verso 34
De ki ezt, ki azt kiáltozta a sokaságban, és mivel a zajongás miatt nem tudott meg semmi bizonyosat, az ezredes megparancsolta, hogy vezessék a várba.
verso 35
Amikor a lépcsőkhöz jutott, az történt, hogy a katonáknak vinniük kellett Pált a tömeg erőszakossága miatt,
verso 36
mert a tömeg utánuk tódult, és azt kiáltozta: Végeztesd ki!
verso 37
Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, azt mondta az ezredesnek: Szabad valamit mondanom neked? Ő pedig azt kérdezte: Te tudsz görögül?
verso 38
Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal korábban felkelést szított, és kivitte a pusztába azt a négyezer felfegyverzett férfit?
verso 39
Mire Pál így válaszolt: Én ugyan tarzuszi zsidó ember vagyok, Cilicia nevezetes városának polgára, de kérlek, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez.
verso 40
Amikor megengedte, Pál a lépcsőn állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csendesség lett, héber nyelven szólította meg őket:
Libros
