Az apostolok cselekedetei
capítulo 10
verso 1
Volt pedig Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, százados az úgynevezett itáliai seregből,
verso 2
aki kegyes és istenfélő volt egész háza népével együtt, sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelen könyörgött Istenhez.
verso 3
Egy nap, mintegy kilenc óra tájban látomásban világosan látta, hogy az Isten angyala bement hozzá, és megszólította: Kornéliusz!
verso 4
Ő pedig ránézett, és rémülten azt kérdezte: Mi az, Uram? Ő pedig azt mondta neki: A te könyörgéseid és alamizsnáid feljutottak Istenhez emlékeztetőül.
verso 5
Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak.
verso 6
Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, akinek a háza a tenger mellett van.
verso 7
Ahogy elment az angyal, aki vele beszélt, Kornéliusz szólított kettőt a szolgái közül és egy istenfélő katonát azok közül, akik rendelkezésére álltak,
verso 8
és miután elmondott nekik mindent, elküldte őket Joppéba.
verso 9
Másnap pedig, ahogy azok úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter hat óra tájban felment a ház felső részére imádkozni.
verso 10
De megéhezett, és enni akart, amíg azonban ételt készítettek neki, révületbe esett,
verso 11
és látta, hogy az ég megnyílt, és leszállt hozzá valami edényféle, mint egy nagy lepedő, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.
verso 12
Ebben mindenféle földi négylábú állat, csúszómászó és égi madár volt.
verso 13
És hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öljed és egyél!
verso 14
Péter pedig azt mondta: Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.
verso 15
De másodszor is szólt a hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!
verso 16
Ez pedig háromszor is megtörtént, majd nyomban felvitetett az edény az égbe.
verso 17
Ahogy Péter magában tűnődött, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza felől kérdezősködve a kapuhoz érkeztek,
verso 18
és bekiáltva érdeklődtek, hogy Simon, akit Péternek hívnak, ott van-e szálláson.
verso 19
És amíg Péter a látomás felől gondolkodott, azt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged.
verso 20
Kelj fel azért, menj le, és minden tétovázás nélkül menj el velük, mert én küldtem őket.
verso 21
Péter akkor lement azokhoz a férfiakhoz, és azt mondta: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Mi járatban vagytok?
verso 22
Ők pedig azt mondták: Kornéliusz százados, igaz és istenfélő férfi, aki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házához, és hallgassa meg, amit mondasz.
verso 23
Erre behívta és vendégül látta őket.
Másnap pedig felkelt, elment velük, és a joppéi testvérek közül is néhányan vele mentek.
verso 24
A következő nap Cézáreába jutottak. Kornéliusz már várta őket, és összehívta a rokonait és jó barátait.
verso 25
És ahogy Péter bement, Kornéliusz elébe ment, és lábához borulva imádta őt.
verso 26
Péter azonban felemelte, és azt mondta: Kelj fel, én magam is ember vagyok.
verso 27
Vele beszélgetve belépett, és ott találta a sok összegyűlt embert.
verso 28
Így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni vagy ahhoz bemenni, de nekem Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek.
verso 29
Azért ellentmondás nélkül el is jöttem, miután értem küldtetek. Most tehát hadd kérdezzem, mi okból küldtetek értem?
verso 30
Kornéliusz pedig így válaszolt: Négy nappal ezelőtt, ebben az időben, úgy kilenc óra tájban imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fényes ruhában,
verso 31
és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt.
verso 32
Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak. Ő Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.
verso 33
Azonnal érted küldtem tehát, és jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.
verso 34
Péter pedig megnyitotta száját, és azt mondta: Most értettem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató,
verso 35
hanem minden népben kedves előtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik.
verso 36
Ez az az ige, amelyet Izráel fiainak küldött, békességet hirdetve Jézus Krisztus által, aki mindenek Ura.
verso 37
Tudjátok, mi történt Galileától kezdve egész Júdeában az után a keresztség után, amelyet János prédikált,
verso 38
hogyan kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, aki amerre csak járt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög hatalmában volt, mert az Isten volt vele.
verso 39
Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók tartományában és Jeruzsálemben tett. Őt ugyan fára feszítve megölték,
verso 40
de Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék;
verso 41
de nem az egész népnek, hanem az Istentől előre kiválasztott tanúknak: nekünk, akik együtt ettünk és együtt ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
verso 42
És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
verso 43
A próféták mind róla tesznek bizonyságot, hogy mindaz, aki hisz benne, bűnbocsánatot nyer az ő neve által.
verso 44
Míg Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét.
verso 45
A zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt jöttek, álmélkodtak, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
verso 46
Mert hallották, hogy nyelveken szólnak, és magasztalják Istent. Akkor Péter azt mondta:
verso 47
Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik hozzánk hasonlóan vették a Szentlelket?
verso 48
És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Akkor kérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.
Libros
