Az apostolok cselekedetei
capítulo 20
verso 1
A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, bátorította őket, majd elbúcsúzott tőlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen.
verso 2
Miután pedig bejárta azokat a tartományokat, és számos beszéddel buzdította őket, Görögországba ment.
verso 3
Három hónapot töltött ott, de ahogy hajóra készült szállni Szíria felé, a zsidók merényletet terveztek ellene, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
verso 4
Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz és a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.
verso 5
Ezek előrementek, és Tróászban vártak ránk.
verso 6
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap alatt érkeztünk meg hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.
verso 7
A hét első napján, amikor összegyűltünk a kenyér megtörésére, Pál prédikált nekik, és mivel másnap el akart menni, a tanítást megnyújtotta éjfélig.
verso 8
Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol összegyűltünk.
verso 9
Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, és mivel Pál sokáig prédikált, az álom úgy elnyomta, hogy leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték föl.
verso 10
Pál pedig lement, ráhajolt, magához ölelte, majd azt mondta: Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van.
verso 11
Azután fölment, megtörte a kenyeret, és evett, majd sokáig, egészen virradatig beszélgetett velük, és akkor indult el.
verso 12
Az ifjat pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.
verso 13
Mi pedig előrementünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, ő ugyanis gyalog akart jönni.
verso 14
Amikor aztán Asszoszban találkozott velünk, felvettük, és Mitilénébe mentünk.
verso 15
Onnan elhajózva másnap Khiosz elé jutottunk, azt követően pedig behajóztunk Számoszba, majd a rá következő nap megérkeztünk Milétoszba.
verso 16
Mert Pál úgy döntött, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne veszítsen időt Ázsiában. Sietett, hogy pünkösd napjára lehetőleg már Jeruzsálemben legyen.
verso 17
Milétoszból azonban Efezusba küldött, és magához hívatta a gyülekezet véneit.
verso 18
Amikor azok megérkeztek hozzá, azt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva miként éltem köztetek az egész idő alatt.
verso 19
Az Úrnak szolgáltam teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és megpróbáltatás között, amelyek a zsidók cselszövései miatt estek rajtam.
verso 20
Egyáltalán nem riadtam vissza attól, hogy hirdessem nektek azt, ami hasznos, és nyilvánosan és házanként tanítsalak titeket.
verso 21
Mind zsidóknak, mind görögöknek bizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről.
verso 22
Most azért a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és nem tudom, hogy ott mi vár rám.
verso 23
Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, hogy bilincsek és szorongattatások várnak rám.
verso 24
De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
verso 25
És most tudom, hogy közületek, akik között az Isten országát hirdetve jártam, többé senki sem látja az arcomat.
verso 26
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok.
verso 27
Mert nem vonakodtam attól, hogy az Isten teljes akaratát hirdessem nektek.
verso 28
Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek felvigyázóvá tett titeket, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.
verso 29
Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat.
verso 30
Sőt közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat.
verso 31
Azért vigyázzatok, emlékezzetek arra, hogy én három évig nem szűntem meg éjjel és nappal könnyek között inteni mindenkit.
verso 32
Most pedig, testvéreim, az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki gyarapíthat, és örökséget adhat nektek minden megszentelt között.
verso 33
Senkinek az ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam,
verso 34
sőt magatok tudjátok, hogy amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, arról ezek a kezek gondoskodtak.
verso 35
Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon fáradozva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő azt mondta: Jobb adni, mint kapni.
verso 36
Miután ezeket elmondta, térdre borulva együtt imádkozott velük.
verso 37
Akkor mindnyájan nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és megcsókolták őt.
verso 38
Különösen azon a szaván keseregtek, hogy nem fogják többé arcát viszontlátni. Azután elkísérték a hajóhoz.
Libros
