Az apostolok cselekedetei
capítulo 23
verso 1
Pál a nagytanácsra szegezte szemét, és azt mondta: Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek mind e mai napig.
verso 2
Anániás főpap pedig megparancsolta azoknak, akik mellette álltak, hogy üssék szájon.
verso 3
Akkor Pál azt mondta neki: Megver az Isten téged, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy a törvény szerint hozz ítéletet felettem, és törvényellenesen azt parancsolod, hogy megüssenek?
verso 4
Az ott állók pedig így szóltak: Az Isten főpapját szidalmazod?
verso 5
Pál pedig azt mondta: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd!
verso 6
Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a nagytanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, és a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak.
verso 7
Amikor ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a sokaság megoszlott.
verso 8
Mert a szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig mindegyiket vallják.
verso 9
Nagy kiáltozás támadt, és a farizeusok pártjának írástudói közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, azt hangoztatva: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha lélek vagy angyal szólt hozzá?
verso 10
Mikor pedig egyre nagyobb lett a felfordulás, az ezredes attól tartott, hogy Pált szétszaggatják, ezért parancsot adott, hogy a katonaság menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye el a várba.
verso 11
A következő éjszakán pedig odaállt mellé az Úr, és azt mondta: Bízzál, Pál! Mert ahogy bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell neked Rómában is bizonyságot tenned.
verso 12
Ahogy megvirradt, a zsidók összecsődültek, és átok alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált.
verso 13
Több mint negyvenen voltak, akik így összeesküdtek.
verso 14
Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és azt mondták: Átok alatt megesküdtünk, hogy semmit nem ízlelünk addig, amíg meg nem öljük Pált.
verso 15
Most azért a nagytanáccsal együtt javasoljátok azt az ezredesnek, hogy hozza le hozzátok, mintha az ügyét alaposabban ki akarnátok vizsgálni. Mi pedig készek vagyunk őt megölni, mielőtt ideérne.
verso 16
Pál nőtestvérének a fia azonban meghallotta e cselszövést, és a várba bejutva tudtára adta Pálnak.
verso 17
Pál pedig az egyik századost magához hívta, és azt mondta: Ezt az ifjat vezesd az ezredeshez, mert valamit jelenteni akar neki.
verso 18
Az tehát maga mellé vette őt, elvitte az ezredeshez, és azt mondta: A fogoly Pál magához hívatott engem, és arra kért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert mondani akar neked valamit.
verso 19
Az ezredes pedig kézen fogta, és félrevonulva megkérdezte tőle: Mit akarsz nekem jelenteni?
verso 20
Ő pedig azt mondta: A zsidók elhatározták, hogy megkérnek téged, hogy Pált holnap vidd le a nagytanács elé, mintha valamit alaposabban meg akarnának tudakozni felőle.
verso 21
Te azért ne engedj nekik, mert közülük negyvennél több férfi leselkedik utána, akik átok alatt kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. És már készen vannak, csak az üzenetedre várnak.
verso 22
Ekkor az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: Senkinek se szólj arról, hogy ezeket jelentetted nekem.
verso 23
És a századosok közül kettőt magához hívatott, és azt mondta: Készítsetek föl kétszáz katonát, hetven lovast és kétszáz dárdást az éjszaka harmadik órájára, hogy induljanak Cézáreába,
verso 24
és hátas állatokat is adjanak melléjük, hogy Pált felültetve biztonságban vigyék Félix helytartóhoz.
verso 25
Levelet is írt, amelynek ez volt a szövege:
verso 26
Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi!
verso 27
Ezt a férfit a zsidók elfogták és meg akarták ölni, de odamenve csapataimmal kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy római.
verso 28
Mivel meg akartam tudni az okát, hogy mivel vádolják, levittem őt a nagytanácsuk elé.
verso 29
Úgy találtam, hogy törvényük vitás kérdései felől vádolják, de ellene semmi halált vagy fogságot érdemlő vád nincs.
verso 30
Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül e férfi ellen, azonnal hozzád küldtem, és vádlóinak is meghagytam, hogy ami panaszuk van ellene, azt előtted mondják el.
verso 31
A katonák tehát a kapott parancsnak megfelelően felvették Pált, és még éjszaka elvitték Antipatriszba.
verso 32
Másnap a lovasok kíséretében továbbküldték, ők pedig visszatértek a várba.
verso 33
Azok pedig Cézáreába jutva átadták a levelet a helytartónak, és Pált is elébe vezették.
verso 34
Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte, hogy melyik tartományból való, és miután megtudta, hogy Ciliciából,
verso 35
azt mondta: Majd kihallgatlak, amikor a vádlóid is eljönnek. És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.
Libros
