Az apostolok cselekedetei
capítulo 9
verso 1
Saul pedig – még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen – elment a főpaphoz,
verso 2
és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, akik ezt az utat követik, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve Jeruzsálembe vihesse őket.
verso 3
Útközben azonban, ahogy Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen fény sugározta körül az égből,
verso 4
és földre esve egy hangot hallott, amely ezt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
verso 5
Ő azt kérdezte: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
verso 6
De kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned.
verso 7
A vele utazó férfiak pedig némán álltak, mert hallották ugyan a szót, de senkit sem láttak.
verso 8
Saul felkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott, azért kezénél fogva vezették be Damaszkuszba.
verso 9
És három napig nem látott, nem evett és nem is ivott.
verso 10
Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás, akihez így szólt az Úr látásban: Anániás! Ő pedig azt mondta: Íme, itt vagyok, Uram!
verso 11
Az Úr pedig azt mondta neki: Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert íme, imádkozik,
verso 12
és látomásban azt látta, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és kezét ráteszi, hogy lásson.
verso 13
Anániás pedig így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben,
verso 14
és itt is felhatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.
verso 15
De az Úr azt mondta neki: Menj el, mert ő nekem választott eszközöm, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai előtt.
verso 16
Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.
verso 17
Elment azért Anániás, bement a házba, rátette kezét, és azt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, ahogy jöttél, hogy újra láss, és beteljesedj Szentlélekkel.
verso 18
És azonnal mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, mindjárt visszanyerte látását, felkelt és megkeresztelkedett,
verso 19
majd miután evett, megerősödött. Saul néhány napig a damaszkuszi tanítványokkal volt,
verso 20
és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
verso 21
Akik hallották, mindnyájan álmélkodtak, és azt mondták: Nemde ő pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy megkötözve a főpaphoz vigye őket?
verso 22
Saul pedig egyre határozottabban lépett fel, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bizonyítva, hogy Jézus a Krisztus.
verso 23
Jó néhány nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék,
verso 24
de Saulnak tudomására jutott a szándékuk. A kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy őt megöljék,
verso 25
de a tanítványok az éj leple alatt elvitték, és a várfalon egy kosárban leeresztették.
verso 26
Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, megpróbált a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy ő is tanítvány.
verso 27
Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és milyen bátran tanított Damaszkuszban, Jézus nevében.
verso 28
Ezután otthonosan mozgott közöttük Jeruzsálemben,
verso 29
nagy bátorsággal tanított az Úr nevében, beszélt, sőt vitázott a görögül beszélő zsidókkal, azok pedig igyekeztek őt megölni.
verso 30
Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.
verso 31
Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt; az Úr félelmében épültek és jártak, és a Szentlélek vigasztalása által számban gyarapodtak.
verso 32
Péter pedig, amikor mindnyájukat körbelátogatta, a Liddában lakó szentekhez is eljutott.
verso 33
Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc esztendeje ágyhoz kötött béna volt.
verso 34
Péter azt mondta neki: Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged, kelj föl, vesd be magad az ágyadat! És azonnal felkelt.
verso 35
A Liddában és Sáronban lakók mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
verso 36
Joppéban pedig volt egy nőtanítvány – név szerint Tábita, amely azt jelenti: Dorkász, azaz zerge –, aki sok jót tett, és alamizsnát osztogatott.
verso 37
De éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt, majd miután megmosták, kiterítették a felső szobában.
verso 38
Mivel Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok, akik meghallották, hogy ott van Péter, elküldtek hozzá két férfit, és arra kérték, hogy késedelem nélkül jöjjön át hozzájuk.
verso 39
Péter felkelt, és velük ment. Ahogy odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, és sírva mutogatták neki azokat a ruhákat és ingeket, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt.
verso 40
Péter pedig mindenkit kiküldött, majd térdre esve imádkozott, és a holttest felé fordulva azt mondta: Tábita, kelj fel! Az pedig felnyitotta a szemét, és Pétert meglátva felült.
verso 41
Ő pedig kezet nyújtva neki talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyasszonyokat, és élve eléjük állította.
verso 42
Ennek egész Joppéban elterjedt a híre, és sokan hittek az Úrban.
verso 43
Ezután Péter több napig ott maradt Joppéban egy Simon nevű tímárnál.
Libros
