Az apostolok cselekedetei
capítulo 8
verso 1
Saul pedig helyeselte az ő megölését. És azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével valamennyien szétszóródtak Júdea és Samária vidékeire.
verso 2
Istvánt pedig kegyes férfiak eltemették, és nagy siratást tartottak felette.
verso 3
Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.
verso 4
Akik pedig szétszórattak, elmentek, és hirdették az igét.
verso 5
Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.
verso 6
A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mert hallották és látták a jeleket, amelyeket tett.
verso 7
Mert sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta pedig meggyógyult,
verso 8
és nagy öröm volt abban a városban.
verso 9
Egy Simon nevű ember pedig, aki igen nagyra tartotta magát, már régóta varázslást űzött abban a városban, és ámulatba ejtette Samária népét.
verso 10
Kicsinytől nagyig mindenki hallgatott rá, és azt mondták: Ez Isten hatalmasnak mondott ereje!
verso 11
Azért hallgattak rá, mert varázslásaival már jó ideje ámulatba ejtette őket.
verso 12
De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló örömhírt hirdette, férfiak és nők is megkeresztelkedtek.
verso 13
Maga Simon is hitt és megkeresztelkedett, majd Fülöp mellé szegődött. Amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, teljesen elámult.
verso 14
Amikor pedig meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost,
verso 15
akik amikor lementek, imádkoztak értük, hogy kapjanak Szentlelket,
verso 16
mert közülük még senkire sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
verso 17
Akkor rájuk tették a kezüket, és elnyerték a Szentlelket.
verso 18
Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik,
verso 19
és azt mondta: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezem, elnyerje a Szentlelket!
verso 20
De Péter azt mondta neki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándéka pénzen megvehető!
verso 21
Nincs neked semmi részed vagy örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem igaz Isten előtt.
verso 22
Térj meg azért ebből a gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved gondolatát,
verso 23
mert látom, hogy a keserű irigység és álnokság fogságában vagy.
verso 24
Simon pedig azt mondta: Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se következzék be abból, amit mondtatok!
verso 25
Ők pedig, miután bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, visszatértek Jeruzsálembe, és sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.
verso 26
Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj el dél felé, arra a pusztai útra, amely Jeruzsálemből Gázába vezet.
verso 27
Ő felkelt és elment. És íme, egy etióp férfi, az etiópok királynőjének, a kandakénak az udvari főembere és egész kincstárának felügyelője, aki feljött imádkozni Jeruzsálembe,
verso 28
most visszatérőben volt, és kocsiján ülve Ézsaiás prófétát olvasta.
verso 29
A Lélek pedig azt mondta Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ehhez a kocsihoz!
verso 30
Fülöp tehát odafutott, és hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: Érted-e, amit olvasol?
verso 31
Ő pedig azt mondta: Hogyan érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.
verso 32
Az Írásnak az a fejezete, amelyet olvasott, ez volt: Amint a juh, amelyet mészárszékre visznek, és amint a bárány az ő nyírója előtt néma, úgy ő sem nyitotta meg a száját.
verso 33
Megaláztatásában ítélete elvétetett, nemzetségét ki sorolja fel? Mert élete elvétetett a földről.
verso 34
Az udvari főember pedig azt kérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Magáról vagy valaki másról?
verso 35
Fülöp pedig megnyitotta száját, és az Írásnak ebből a szakaszából kiindulva Jézust hirdette neki.
verso 36
Ahogy mentek az úton, egy vízhez érkeztek, és az udvari főember azt mondta: Ímhol a víz, mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?
verso 37
Fülöp pedig azt mondta: Ha teljes szívből hiszel, lehet. Ő pedig így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
verso 38
És megállította a kocsit, és leszálltak mindketten a vízbe, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.
verso 39
Amikor pedig a vízből kijöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és többé nem látta őt az udvari főember, de örömmel folytatta az útját.
verso 40
Fülöp pedig Azótoszba jutott, és az evangéliumot hirdetve végigjárt minden várost, míg Cézáreába nem ért.
Libros
