Az apostolok cselekedetei
8. fejezet
1. vers
Saul pedig helyeselte az ő megölését. És azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével valamennyien szétszóródtak Júdea és Samária vidékeire.
2. vers
Istvánt pedig kegyes férfiak eltemették, és nagy siratást tartottak felette.
3. vers
Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.
4. vers
Akik pedig szétszórattak, elmentek, és hirdették az igét.
5. vers
Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.
6. vers
A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mert hallották és látták a jeleket, amelyeket tett.
7. vers
Mert sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta pedig meggyógyult,
8. vers
és nagy öröm volt abban a városban.
9. vers
Egy Simon nevű ember pedig, aki igen nagyra tartotta magát, már régóta varázslást űzött abban a városban, és ámulatba ejtette Samária népét.
10. vers
Kicsinytől nagyig mindenki hallgatott rá, és azt mondták: Ez Isten hatalmasnak mondott ereje!
11. vers
Azért hallgattak rá, mert varázslásaival már jó ideje ámulatba ejtette őket.
12. vers
De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló örömhírt hirdette, férfiak és nők is megkeresztelkedtek.
13. vers
Maga Simon is hitt és megkeresztelkedett, majd Fülöp mellé szegődött. Amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, teljesen elámult.
14. vers
Amikor pedig meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost,
15. vers
akik amikor lementek, imádkoztak értük, hogy kapjanak Szentlelket,
16. vers
mert közülük még senkire sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
17. vers
Akkor rájuk tették a kezüket, és elnyerték a Szentlelket.
18. vers
Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik,
19. vers
és azt mondta: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezem, elnyerje a Szentlelket!
20. vers
De Péter azt mondta neki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándéka pénzen megvehető!
21. vers
Nincs neked semmi részed vagy örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem igaz Isten előtt.
22. vers
Térj meg azért ebből a gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved gondolatát,
23. vers
mert látom, hogy a keserű irigység és álnokság fogságában vagy.
24. vers
Simon pedig azt mondta: Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se következzék be abból, amit mondtatok!
25. vers
Ők pedig, miután bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, visszatértek Jeruzsálembe, és sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.
26. vers
Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj el dél felé, arra a pusztai útra, amely Jeruzsálemből Gázába vezet.
27. vers
Ő felkelt és elment. És íme, egy etióp férfi, az etiópok királynőjének, a kandakénak az udvari főembere és egész kincstárának felügyelője, aki feljött imádkozni Jeruzsálembe,
28. vers
most visszatérőben volt, és kocsiján ülve Ézsaiás prófétát olvasta.
29. vers
A Lélek pedig azt mondta Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ehhez a kocsihoz!
30. vers
Fülöp tehát odafutott, és hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: Érted-e, amit olvasol?
31. vers
Ő pedig azt mondta: Hogyan érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.
32. vers
Az Írásnak az a fejezete, amelyet olvasott, ez volt: Amint a juh, amelyet mészárszékre visznek, és amint a bárány az ő nyírója előtt néma, úgy ő sem nyitotta meg a száját.
33. vers
Megaláztatásában ítélete elvétetett, nemzetségét ki sorolja fel? Mert élete elvétetett a földről.
34. vers
Az udvari főember pedig azt kérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Magáról vagy valaki másról?
35. vers
Fülöp pedig megnyitotta száját, és az Írásnak ebből a szakaszából kiindulva Jézust hirdette neki.
36. vers
Ahogy mentek az úton, egy vízhez érkeztek, és az udvari főember azt mondta: Ímhol a víz, mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?
37. vers
Fülöp pedig azt mondta: Ha teljes szívből hiszel, lehet. Ő pedig így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
38. vers
És megállította a kocsit, és leszálltak mindketten a vízbe, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.
39. vers
Amikor pedig a vízből kijöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és többé nem látta őt az udvari főember, de örömmel folytatta az útját.
40. vers
Fülöp pedig Azótoszba jutott, és az evangéliumot hirdetve végigjárt minden várost, míg Cézáreába nem ért.
Könyvek
