Az apostolok cselekedetei
5. fejezet
1. vers
Egy ember azonban, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladta birtokát,
2. vers
és feleségének tudtával félretett magának annak árából, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.
3. vers
Péter pedig azt mondta: Anániás, miért foglalta el a Sátán a szívedet, hogy becsapd a Szentlelket, és a föld árából félretegyél?
4. vers
Ha megmaradt volna, nemde neked maradt volna meg, és miután eladtad, te rendelkeztél az árával? Hogyan tudtál helyt adni e dolognak a szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
5. vers
Anániás pedig, ahogy meghallotta ezeket a szavakat, összeesett és meghalt. Erre nagy félelem támadt mindenkiben, aki ezt hallotta.
6. vers
Az ifjak pedig előálltak, begöngyölték őt, majd kivitték és eltemették.
7. vers
Mintegy három órával később a felesége is megjött, nem tudva, hogy mi történt.
8. vers
Péter azt kérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet? Ő pedig azt mondta: Igen, ennyiért.
9. vers
Péter erre így szólt: Miért egyeztetek meg abban, hogy az Úr Lelkét megkísértitek? Íme, a küszöbön vannak azok lábai, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged is.
10. vers
És azonnal összeesett a lábánál, és meghalt; az ifjak pedig bejöttek, és halva találták őt, és elvitték, eltemették a férje mellé.
11. vers
Erre nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezt hallották.
12. vers
Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között, és mindnyájan egy akarattal a Salamon csarnokában voltak.
13. vers
Mások közül pedig senki sem mert hozzájuk csatlakozni, a nép pedig nagy tiszteletben tartotta őket.
14. vers
Az Úrban hívők száma férfiak és nők sokaságával egyre növekedett.
15. vers
Úgyannyira, hogy ágyakra és hordágyakra helyezve az utcákra hozták ki a betegeket, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka érje valamelyiküket.
16. vers
A szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, és elhozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.
17. vers
Ekkor azonban felállt a főpap és mindenki, aki vele volt, azaz a szadduceusok felekezete, betelve irigységgel,
18. vers
elfogták az apostolokat, és a közönséges börtönbe vetették őket.
19. vers
De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta nekik:
20. vers
Menjetek, álljatok a templomban a nép elé, és hirdessétek nekik ennek az életnek minden beszédét!
21. vers
Azok pedig ezt hallva, jókor reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket.
22. vers
Amikor azonban a poroszlók odamentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek tehát, és jelentést tettek:
23. vers
A börtönt ugyan nagyon erősen bezárva találtuk, és az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor azt kinyitottuk, ott benn senkit sem találtunk.
24. vers
Amikor a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek, hogy ez ugyan mi lehet.
25. vers
Megjelent azonban valaki, és hírül adta nekik: Íme, azok a férfiak, akiket a börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet.
26. vers
Akkor elment a parancsnok a poroszlókkal, és előállították őket, de erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
27. vers
Elővezették tehát és a nagytanács elé állították őket. A főpap pedig kérdőre vonta őket:
28. vers
Nemde szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok ebben a névben, és íme, betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és reánk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.
29. vers
Péter és az apostolok erre így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.
30. vers
A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek.
31. vers
Az Isten őt jobbjával fejedelemmé és üdvözítővé emelte, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.
32. vers
Mi vagyunk a tanúi ezeknek az eseményeknek, csakúgy, mint a Szentlélek, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki.
33. vers
Azok pedig ezeket hallva a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.
34. vers
De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket.
35. vers
Majd így szólt hozzájuk: Izráel férfiai, jól gondoljátok meg, mit készültök tenni ezekkel az emberekkel!
36. vers
Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, aki azt állította magáról, hogy ő valaki, és mintegy négyszáz ember csatlakozott hozzá. De megölték, és akik követték őt, mind elszéledtek, és semmivé lettek.
37. vers
Ezután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás, és sok népet maga mellé állított, de ő is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszóródtak.
38. vers
Mostanra nézve is azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok szabadon őket, mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a dolog, semmivé lesz;
39. vers
ha pedig Istentől van, úgysem tudjátok leállítani őket, sőt esetleg Isten ellen harcolónak is találtattok. Engedtek azért neki,
40. vers
és miután előszólították az apostolokat, megverették őket, majd megparancsolták nekik, hogy Jézus nevében ne szóljanak, és azzal elbocsátották őket.
41. vers
Ők azért örömmel mentek el a nagytanács színe elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázatot viseljenek.
42. vers
És nem szűntek meg mindennap a templomban és házanként tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
Könyvek
