Az apostolok cselekedetei
16. fejezet
1. vers
Így jutott el Pál Derbébe és Lisztrába. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és görög apának a fia,
2. vers
akiről jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikóniumban levő testvérek.
3. vers
Ezt Pál magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte, mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt.
4. vers
Amikor végigjárták a városokat, meghagyták nekik, hogy tartsák meg a rendeléseket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak.
5. vers
A gyülekezetek pedig naponként erősödtek a hitben, és gyarapodtak lélekszámban.
6. vers
Frígiát és Galácia tartományát járták be, mert a Szentlélek visszatartotta őket, hogy az igét Ázsiában hirdessék,
7. vers
így Mízia felé menve, Bitíniába próbáltak jutni, de Jézus Lelke nem engedte őket.
8. vers
Akkor Mízián át lementek Tróászba.
9. vers
Azon az éjjelen látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Macedóniába, és segíts nekünk!
10. vers
Ahogy a látomást látta, azonnal igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot.
11. vers
Elhajózva Tróászból egyenesen Szamothrakéba mentünk, másnap Neápoliszba,
12. vers
onnan pedig Filippibe, amely római település, Macedónia e részének első városa. Ebben a városban töltöttünk néhány napot.
13. vers
És szombaton kimentünk a városkapun kívül egy folyó mellé, ahol gondoltuk, hogy imádkozni szoktak, leültünk, és beszélgettünk az összegyűlt asszonyokkal.
14. vers
Egy Lídia nevű, Thiatíra városbeli bíborárus asszony, aki félte az Istent, hallgatott ránk. Ennek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mondott.
15. vers
Amikor pedig a háza népével együtt megkeresztelkedett, így kérlelt minket: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, gyertek az én házamhoz, és maradjatok ott! És unszolt minket.
16. vers
Történt pedig, hogy amikor imádkozásra mentünk, egy szolgálóleányka jött elénk, akiben jövendőmondás lelke volt, és aki urainak nagy hasznot hozott jövendőmondásával.
17. vers
Ez követte Pált és minket, és így kiáltozott: Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik nektek az üdvösség útját hirdetik.
18. vers
Ezt pedig több napon át művelte. Pált azonban bosszantotta ez, és hátrafordulva azt mondta a léleknek: Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle.
19. vers
Annak urai pedig, amikor látták, hogy keresetük reménysége elveszett, megragadták Pált és Szilászt, és a piactérre, a hatóságok elé hurcolták őket.
20. vers
Odavitték őket a bírákhoz, és azt mondták: Ezek az emberek megháborítják a városunkat, zsidók lévén
21. vers
olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nem szabad nekünk sem átvennünk, sem követnünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.
22. vers
És velük együtt a sokaság is ellenük fordult, a bírák pedig letépették ruháikat, és megvesszőztették őket.
23. vers
Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy szigorúan őrizze őket.
24. vers
Az pedig a parancsnak megfelelően a belső börtönbe zárta őket, és lábukat kalodába szorította.
25. vers
Éjféltájban pedig Pál és Szilász imádkozott, és énekkel dicsőítette Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.
26. vers
És hirtelen nagy földrengés támadt, úgyannyira, hogy megrendültek a börtön alapjai, és azonnal kinyílt minden ajtó, és a bilincsek mindenkiről leestek.
27. vers
A börtönőr pedig álmából fölriadva látta, hogy nyitva vannak a börtön ajtajai, kivonta kardját, és meg akarta ölni magát, mert azt gondolta, hogy megszöktek a foglyok.
28. vers
Pál azonban hangosan így kiáltott: Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!
29. vers
Az pedig világosságot kérve berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé,
30. vers
majd kihozta őket, és azt kérdezte: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?
31. vers
Azok pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!
32. vers
És hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik az ő házánál voltak.
33. vers
Ő pedig magához vette őket az éjszakának abban az órájában, kimosta őket sebeikből, és azonnal megkeresztelkedett az övéivel együtt.
34. vers
És bevitte őket a házába, asztalt terített nekik, és egész háza népével együtt örvendezett, hogy Istenben való hitre jutott.
35. vers
Amikor pedig megvirradt, a bírák elküldték a szolgákat ezzel az üzenettel: Bocsásd el azokat az embereket!
36. vers
A börtönőr pedig tudtára adta ezt az üzenetet Pálnak: A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket, most tehát távozhattok, menjetek el békességgel!
37. vers
Pál pedig azt mondta nekik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római polgárok vagyunk, és börtönbe vetettek, és most titokban akarnak bennünket kiküldeni? Azt nem, hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!
38. vers
A szolgák pedig elmondták a bíráknak ezeket a szavakat, azok pedig megijedtek, amikor meghallották, hogy rómaiak.
39. vers
Odamentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kikísérték őket, és kérték, hogy távozzanak a városból.
40. vers
Ők pedig, ahogy kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, és a testvéreket látva vigasztalták őket, majd eltávoztak.
Könyvek
