Az apostolok cselekedetei
15. fejezet
1. vers
Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek.
2. vers
Amikor emiatt Pálnak és Barnabásnak nem kis ellentéte és vitája támadt velük, úgy határoztak, hogy ebben a kérdéses ügyben Pál és Barnabás és mások is közülük menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe.
3. vers
Miután tehát a gyülekezet útjukra bocsátotta őket, ahogy átmentek Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek.
4. vers
Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet, az apostolok és a vének fogadták őket, ők pedig elbeszélték, miket tett velük Isten.
5. vers
Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.
6. vers
Összegyűltek azért az apostolok és a vének, hogy megtárgyalják ezt az ügyet.
7. vers
Amikor nagy vita támadt, felkelt Péter, és azt mondta nekik: Testvéreim, férfiak, tudjátok, hogy Isten már régóta kiválasztott engem közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium beszédét, és higgyenek.
8. vers
A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, mert nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint ahogy nekünk is,
9. vers
és semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, mert hit által tisztította meg a szívüket.
10. vers
Most azért miért kísértitek Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?
11. vers
Mert hisszük, hogy mi is az Úr Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, éppen úgy, mint ők.
12. vers
Ekkor az egész gyűlés elcsendesedett, és meghallgatták Barnabást és Pált, amint elbeszélték, mennyi jelet és csodát tett Isten általuk a pogányok között.
13. vers
Miután elhallgattak, Jakab szólalt fel: Testvéreim, férfiak, hallgassatok meg engem!
14. vers
Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének.
15. vers
Ezzel egyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva:
16. vers
Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, és annak omladékait is felépítem és helyreállítom,
17. vers
hogy a többi ember is keresse az Urat, és mindazok a pogányok, akiket az én nevemről neveznek. Így szól az Úr, aki megcselekszi mindazt,
19. vers
Azért én úgy ítélem meg, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül térnek meg Istenhez,
20. vers
hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok tisztátalanságaitól, a paráznaságtól, a fulladt állattól és a vértől.
21. vers
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22. vers
Akkor tetszett az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel együtt, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Antiókhiába Pállal és Barnabással: Júdást, akit Barsabbásnak hívtak, és Szilászt, akik vezetők voltak a testvérek között.
23. vers
Ezt írták saját kezükkel: Az apostolok, a vének és a ti testvéreitek az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában levő pogányok közül való testvéreknek üdvözletünket küldjük!
24. vers
Mivel azt hallottuk, hogy némelyek közülünk kimentek, és megháborítottak titeket beszédeikkel feldúlva lelketeket – ők tőlünk megbízást nem kaptak –,
25. vers
miután egy értelemre jutottunk, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal.
26. vers
Ezek olyan emberek, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27. vers
Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, akik élőszóval is tudtotokra adják ugyanezeket.
28. vers
Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne tegyünk több terhet rátok ezeken a feltétlenül szükséges dolgokon fölül:
29. vers
hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól. Jól teszitek, ha ezektől őrizkedtek. Legyetek egészségben!
30. vers
Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet.
31. vers
Amikor felolvasták, örültek a bátorításnak.
32. vers
Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket.
33. vers
Egy ideig ott maradtak, majd a testvérek békességgel elbocsátották őket azokhoz, akik küldték őket.
34. vers
(De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon.)
35. vers
Pál és Barnabás ugyancsak Antiókhiában időzött, többekkel együtt tanítva és hirdetve az Úr igéjét.
36. vers
Néhány nap múlva pedig azt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, és látogassuk meg testvéreinket minden városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, hogy lássuk, hogyan vannak!
37. vers
Barnabás azt tanácsolta, hogy vegyék maguk mellé Jánost, akit Márknak hívtak.
38. vers
Pál azonban úgy látta jónak, hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velük a munkára, azt ne vegyék maguk mellé.
39. vers
Nézeteltérés támadt közöttük, úgyhogy elszakadtak egymástól: Barnabás maga mellé vette Márkot, és elhajózott Ciprusba,
40. vers
Pál pedig Szilászt választotta maga mellé. Miután a testvérek Isten kegyelmébe ajánlották őt, útnak indult,
41. vers
és bejárta Szíriát és Ciliciát, erősítve a gyülekezeteket.
Könyvek
