Az apostolok cselekedetei
9. fejezet
1. vers
Saul pedig – még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen – elment a főpaphoz,
2. vers
és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, akik ezt az utat követik, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve Jeruzsálembe vihesse őket.
3. vers
Útközben azonban, ahogy Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen fény sugározta körül az égből,
4. vers
és földre esve egy hangot hallott, amely ezt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
5. vers
Ő azt kérdezte: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
6. vers
De kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned.
7. vers
A vele utazó férfiak pedig némán álltak, mert hallották ugyan a szót, de senkit sem láttak.
8. vers
Saul felkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott, azért kezénél fogva vezették be Damaszkuszba.
9. vers
És három napig nem látott, nem evett és nem is ivott.
10. vers
Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás, akihez így szólt az Úr látásban: Anániás! Ő pedig azt mondta: Íme, itt vagyok, Uram!
11. vers
Az Úr pedig azt mondta neki: Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert íme, imádkozik,
12. vers
és látomásban azt látta, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és kezét ráteszi, hogy lásson.
13. vers
Anániás pedig így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben,
14. vers
és itt is felhatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.
15. vers
De az Úr azt mondta neki: Menj el, mert ő nekem választott eszközöm, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai előtt.
16. vers
Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.
17. vers
Elment azért Anániás, bement a házba, rátette kezét, és azt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, ahogy jöttél, hogy újra láss, és beteljesedj Szentlélekkel.
18. vers
És azonnal mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, mindjárt visszanyerte látását, felkelt és megkeresztelkedett,
19. vers
majd miután evett, megerősödött. Saul néhány napig a damaszkuszi tanítványokkal volt,
20. vers
és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
21. vers
Akik hallották, mindnyájan álmélkodtak, és azt mondták: Nemde ő pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy megkötözve a főpaphoz vigye őket?
22. vers
Saul pedig egyre határozottabban lépett fel, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bizonyítva, hogy Jézus a Krisztus.
23. vers
Jó néhány nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék,
24. vers
de Saulnak tudomására jutott a szándékuk. A kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy őt megöljék,
25. vers
de a tanítványok az éj leple alatt elvitték, és a várfalon egy kosárban leeresztették.
26. vers
Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, megpróbált a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy ő is tanítvány.
27. vers
Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és milyen bátran tanított Damaszkuszban, Jézus nevében.
28. vers
Ezután otthonosan mozgott közöttük Jeruzsálemben,
29. vers
nagy bátorsággal tanított az Úr nevében, beszélt, sőt vitázott a görögül beszélő zsidókkal, azok pedig igyekeztek őt megölni.
30. vers
Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.
31. vers
Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt; az Úr félelmében épültek és jártak, és a Szentlélek vigasztalása által számban gyarapodtak.
32. vers
Péter pedig, amikor mindnyájukat körbelátogatta, a Liddában lakó szentekhez is eljutott.
33. vers
Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc esztendeje ágyhoz kötött béna volt.
34. vers
Péter azt mondta neki: Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged, kelj föl, vesd be magad az ágyadat! És azonnal felkelt.
35. vers
A Liddában és Sáronban lakók mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
36. vers
Joppéban pedig volt egy nőtanítvány – név szerint Tábita, amely azt jelenti: Dorkász, azaz zerge –, aki sok jót tett, és alamizsnát osztogatott.
37. vers
De éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt, majd miután megmosták, kiterítették a felső szobában.
38. vers
Mivel Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok, akik meghallották, hogy ott van Péter, elküldtek hozzá két férfit, és arra kérték, hogy késedelem nélkül jöjjön át hozzájuk.
39. vers
Péter felkelt, és velük ment. Ahogy odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, és sírva mutogatták neki azokat a ruhákat és ingeket, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt.
40. vers
Péter pedig mindenkit kiküldött, majd térdre esve imádkozott, és a holttest felé fordulva azt mondta: Tábita, kelj fel! Az pedig felnyitotta a szemét, és Pétert meglátva felült.
41. vers
Ő pedig kezet nyújtva neki talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyasszonyokat, és élve eléjük állította.
42. vers
Ennek egész Joppéban elterjedt a híre, és sokan hittek az Úrban.
43. vers
Ezután Péter több napig ott maradt Joppéban egy Simon nevű tímárnál.
Könyvek
