Az apostolok cselekedetei

capitolul 5


Capitole:


versetul 1

Egy ember azonban, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladta birtokát,


versetul 2

és feleségének tudtával félretett magának annak árából, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.


versetul 3

Péter pedig azt mondta: Anániás, miért foglalta el a Sátán a szívedet, hogy becsapd a Szentlelket, és a föld árából félretegyél?


versetul 4

Ha megmaradt volna, nemde neked maradt volna meg, és miután eladtad, te rendelkeztél az árával? Hogyan tudtál helyt adni e dolognak a szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.


versetul 5

Anániás pedig, ahogy meghallotta ezeket a szavakat, összeesett és meghalt. Erre nagy félelem támadt mindenkiben, aki ezt hallotta.


versetul 6

Az ifjak pedig előálltak, begöngyölték őt, majd kivitték és eltemették.


versetul 7

Mintegy három órával később a felesége is megjött, nem tudva, hogy mi történt.


versetul 8

Péter azt kérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet? Ő pedig azt mondta: Igen, ennyiért.


versetul 9

Péter erre így szólt: Miért egyeztetek meg abban, hogy az Úr Lelkét megkísértitek? Íme, a küszöbön vannak azok lábai, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged is.


versetul 10

És azonnal összeesett a lábánál, és meghalt; az ifjak pedig bejöttek, és halva találták őt, és elvitték, eltemették a férje mellé.


versetul 11

Erre nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezt hallották.


versetul 12

Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között, és mindnyájan egy akarattal a Salamon csarnokában voltak.


versetul 13

Mások közül pedig senki sem mert hozzájuk csatlakozni, a nép pedig nagy tiszteletben tartotta őket.


versetul 14

Az Úrban hívők száma férfiak és nők sokaságával egyre növekedett.


versetul 15

Úgyannyira, hogy ágyakra és hordágyakra helyezve az utcákra hozták ki a betegeket, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka érje valamelyiküket.


versetul 16

A szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, és elhozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.


versetul 17

Ekkor azonban felállt a főpap és mindenki, aki vele volt, azaz a szadduceusok felekezete, betelve irigységgel,


versetul 18

elfogták az apostolokat, és a közönséges börtönbe vetették őket.


versetul 19

De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta nekik:


versetul 20

Menjetek, álljatok a templomban a nép elé, és hirdessétek nekik ennek az életnek minden beszédét!


versetul 21

Azok pedig ezt hallva, jókor reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket.


versetul 22

Amikor azonban a poroszlók odamentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek tehát, és jelentést tettek:


versetul 23

A börtönt ugyan nagyon erősen bezárva találtuk, és az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor azt kinyitottuk, ott benn senkit sem találtunk.


versetul 24

Amikor a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek, hogy ez ugyan mi lehet.


versetul 25

Megjelent azonban valaki, és hírül adta nekik: Íme, azok a férfiak, akiket a börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet.


versetul 26

Akkor elment a parancsnok a poroszlókkal, és előállították őket, de erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.


versetul 27

Elővezették tehát és a nagytanács elé állították őket. A főpap pedig kérdőre vonta őket:


versetul 28

Nemde szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok ebben a névben, és íme, betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és reánk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.


versetul 29

Péter és az apostolok erre így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.


versetul 30

A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek.


versetul 31

Az Isten őt jobbjával fejedelemmé és üdvözítővé emelte, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.


versetul 32

Mi vagyunk a tanúi ezeknek az eseményeknek, csakúgy, mint a Szentlélek, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki.


versetul 33

Azok pedig ezeket hallva a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.


versetul 34

De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket.


versetul 35

Majd így szólt hozzájuk: Izráel férfiai, jól gondoljátok meg, mit készültök tenni ezekkel az emberekkel!


versetul 36

Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, aki azt állította magáról, hogy ő valaki, és mintegy négyszáz ember csatlakozott hozzá. De megölték, és akik követték őt, mind elszéledtek, és semmivé lettek.


versetul 37

Ezután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás, és sok népet maga mellé állított, de ő is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszóródtak.


versetul 38

Mostanra nézve is azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok szabadon őket, mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a dolog, semmivé lesz;


versetul 39

ha pedig Istentől van, úgysem tudjátok leállítani őket, sőt esetleg Isten ellen harcolónak is találtattok. Engedtek azért neki,


versetul 40

és miután előszólították az apostolokat, megverették őket, majd megparancsolták nekik, hogy Jézus nevében ne szóljanak, és azzal elbocsátották őket.


versetul 41

Ők azért örömmel mentek el a nagytanács színe elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázatot viseljenek.


versetul 42

És nem szűntek meg mindennap a templomban és házanként tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.

Capitole:


Cărți