Az apostolok cselekedetei

capitolul 26


Capitole:


versetul 1

Agrippa pedig azt mondta Pálnak: Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet tartott:


versetul 2

Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy a mai napon előtted védekezhetem mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak,


versetul 3

mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdéseit. Kérlek azért, hallgass meg engem türelmesen!


versetul 4

Életemet, amely kezdettől népem között és Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva minden zsidó ismeri.


versetul 5

Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus.


versetul 6

Most is a miatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet Isten atyáinknak ígért,


versetul 7

és amelynek beteljesedésében a mi tizenkét törzsünk éjjel-nappal buzgón szolgálva reménykedik. Ó, király, ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók.


versetul 8

Miért találjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?


versetul 9

Egykor én magam is úgy véltem, hogy mindent meg kell tennem ama názáreti Jézus neve ellen.


versetul 10

Meg is tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe csukattam a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján. Sőt amikor megölték őket, szavazatommal ehhez hozzájárultam.


versetul 11

Minden zsinagógában sokszor büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, és szerfelett dühöngtem ellenük, még idegen városokban is üldöztem őket.


versetul 12

Ilyen ügyben éppen útban voltam Damaszkusz felé a főpapoktól kapott felhatalmazással és engedéllyel.


versetul 13

Déltájban az úton azt láttam, ó, király, hogy a mennyből a napfénynél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és a velem együtt utazókat.


versetul 14

Amikor pedig mindnyájan földre estünk, hangot hallottam, amely héber nyelven szólt hozzám, és ezt mondta: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.


versetul 15

Én pedig azt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig azt mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.


versetul 16

 De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek téged arra nézve, amiket láttál, és amik miatt még meg fogok neked jelenni.


versetul 17

Megszabadítalak téged ettől a néptől és a pogányoktól, akik közé küldelek,


versetul 18

 hogy megnyisd a szemüket, hogy a sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy a bennem való hit által bűneik bocsánatát vegyék, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek.


versetul 19

Azért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt,


versetul 20

hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea egész tartományában, sőt a pogányok között is hirdettem az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg Istenhez, és a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedjenek.


versetul 21

Ezért fogtak el a templomban, és ezért akartak a zsidók megölni.


versetul 22

De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinynek és nagynak egyaránt, és semmit sem mondok azon kívül, amiről a próféták és Mózes is megmondták, hogy be fog teljesedni,


versetul 23

hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támadt fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni ennek a népnek és a pogányoknak is.


versetul 24

Amikor pedig ezeket mondta a maga mentségére, Fesztusz hangosan így szólt: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.


versetul 25

Ő pedig azt mondta: Nem vagyok én bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok.


versetul 26

Mivel tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem gondolom, hogy ezek közül előtte bármi is rejtve lenne, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.


versetul 27

Agrippa király, hiszel-e a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.


versetul 28

Agrippa pedig azt mondta Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.


versetul 29

Pál így válaszolt: Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, és ne csak te, hanem mindazok is, akik ma engem hallgatnak, olyanok lennének, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.


versetul 30

Aztán felkelt a király, a helytartó, Bereniké és azok, akik velük együtt ültek.


versetul 31

Távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.


versetul 32

Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: Ezt az embert szabadon lehetne bocsátani, ha a császárhoz nem fellebbezett volna.

Capitole:


Cărți