capitolul 27
Amikor eldőlt, hogy Itáliába hajózunk, átadták Pált és több más foglyot a császári seregből való Juliusz nevű századosnak.
Beszálltunk tehát egy adramittiumi hajóba, amely az ázsiai partvidéket akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz is.
Másnap megérkeztünk Szidónba. Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen a barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla.
Onnan elindulva Ciprus alatt hajóztunk el, mert ellenszél volt.
Majd Cilicia és Pamfilia partja mellett elhajózva eljutottunk a líciai Mirába.
És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított át minket.
Több napon át azonban csak lassan haladtunk, és nehezen jutottunk el Kniduszig, de mivel a szél nem engedett bennünket odajutni, elhajóztunk Kréta alatt, Szalmóné közelében.
Nagy nehezen elhajóztunk mellette, majd eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőknek neveznek, s melyhez közel van Lázea városa.
Mivel pedig már sok idő telt el, és a hajózás kezdett veszélyessé válni, mert a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket:
Férfiak, úgy látom, hogy ez a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem a mi életünknek is ártalmára és nagy kárára lesz.
De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott.
Mivel a kikötő telelésre nem volt alkalmas, ezért a többség úgy határozott, hogy hajózzanak tovább, ha csak lehetséges, egy krétai kikötőbe, Főnixbe, amely délnyugat és északnyugat felé néz.
Mivel pedig gyenge déli szél kezdett fújni, úgy gondolták, hogy feltett szándékukat véghez vihetik, felszedték hát a horgonyt, és Kréta mentén hajóztak tovább.
Nemsokára azonban a sziget felől viharos szél csapott le ránk, amelyet északkeletinek neveznek,
s amely a hajót magával ragadta, és mivel nem bírt a széllel szemben menni, hagytuk, hogy magával vigyen bennünket.
Amikor pedig egy kis sziget alá futottunk, amelyet Klaudának hívnak, alig bírtuk hatalmunkban tartani a csónakot.
Miután azt felvonták, védőintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy Szirtisz zátonyaira futnak, leeresztették a horgonyt, és úgy sodródtak tovább.
Amikor pedig a szélvésztől nagyon hányattattunk, másnap a hajóterhet kidobták,
harmadnap pedig saját kezükkel dobálták ki a hajó felszerelését is.
Amikor pedig több napon át sem a nap, sem a csillagok nem látszottak, és nem kis vihar tombolt, minden reménységünk elveszett az életben maradásunk felől.
Amikor pedig már jó ideje nem ettek, Pál felállt közöttük, és azt mondta: Férfiak, jobb lett volna, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, így elkerültük volna ezt a bajt és kárt.
De még most is biztatlak titeket: ne veszítsétek el a reményt, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.
Mert ma éjjel mellém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok,
és ezt mondta: Ne félj, Pál, a császár elé kell állnod, és Isten ajándékba adta neked mindazokat, akik veled hajóznak.
Azért bízzatok, férfiak, mert én hiszek Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta.
Egy szigetre kell kivetődnünk.
Amikor pedig eljött az Adrián való hányattatásunk tizennegyedik éjszakája, éjféltájban észrevették a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek.
Lebocsátották a mérőónt, és húsz ölt állapítottak meg, majd egy kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották a mérőónt, és tizenöt ölt mértek.
Mivel féltek, hogy valami szirtes helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva, hogy nappal legyen.
Ekkor a hajósok el akartak menekülni a hajóról, és a csónakot lebocsátották a tengerre azzal az ürüggyel, mintha a hajó orrából akarnának horgonyt vetni.
Pál azonban azt mondta a századosnak és a katonáknak: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti sem menekülhettek meg.
Akkor a katonák elvágták a csónak köteleit, és hagyták, hogy kiessen.
Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt hozzájuk: Ma van tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és nem vettetek magatokhoz semmit.
Azért kérlek titeket, hogy egyetek, mert ez a megmaradásotokat szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál sem a fejéről.
Amikor ezeket mondta, kenyeret vett a kezébe, hálát adott Istennek mindnyájuk előtt, majd megtörte, és enni kezdett.
Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is ettek.
Lélekszám szerint pedig összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajóban.
Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón.
Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, csak egy tengeröblöt láttak, melynek lapos partja volt, és úgy döntöttek, hogy ha tudják, arra futtatják rá a hajót.
A horgonyokat tehát körös-körül elvagdalták, a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd köteleit is megoldották, és az orrvitorlát a szélnek feszítve igyekeztek a part felé haladni.
De amikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót, amelynek az orra azon megakadva mozdíthatatlanul ott maradt, a hátulsó része azonban szakadozott a hullámverés miatt.
A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiússzon és megszökjön.
De a százados eltiltotta őket ettől a szándékuktól, mivel meg akarta tartani Pált, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, először azok ugorjanak a tengerbe, és meneküljenek ki a szárazföldre,
utána pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan épségben kijutottak a szárazföldre.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly