Az apostolok cselekedetei

capitolul 4


Capitole:


versetul 1

Még beszéltek a néphez, amikor odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok,


versetul 2

akik amiatt nehezteltek, hogy a népet tanítják, és hirdetik, hogy Jézusban van feltámadás a halálból.


versetul 3

Ezért elfogták és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt.


versetul 4

De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett.


versetul 5

Másnap aztán Jeruzsálemben összegyűltek a vezetők, a vének, az írástudók


versetul 6

és Annás, a főpap, valamint Kajafás, János, Sándor és a főpapi nemzetség valamennyi tagja.


versetul 7

Majd miután középre állították őket, feltették nekik a kérdést: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tet­tétek ezt?


versetul 8

Akkor Péter Szentlélekkel megtelve így válaszolt: Népünk vezetői és Izráel vénei!


versetul 9

Ha e mai napon egy beteg emberrel való jótett felől vallattok minket, hogy mi által gyógyult meg,


versetul 10

tudjátok meg ti mindnyájan és Izráel egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez előttetek egészségesen.


versetul 11

Ez az a kő, amelyet ti mint építők megvetettetek, és amely mégis szegletkővé lett.


versetul 12

Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.


versetul 13

Amikor látták Péter és János bátorságát, és felmérték, hogy írástudatlan, egyszerű emberek, igen elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak,


versetul 14

de mivel látták, hogy a meggyógyult ember velük együtt ott áll, semmit sem tudtak ellenük szólni.


versetul 15

Miután kiküldték őket a nagytanács elől, maguk közt így tanakodtak:


versetul 16

Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, az minden Jeruzsálemben lakónak a tudtára jutott, és le sem tagadhatjuk.


versetul 17

De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se szóljanak az ő nevében.


versetul 18

Akkor behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy semmiképpen ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.


versetul 19

Péter és János pedig így válaszolt nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg!


versetul 20

Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.


versetul 21

Azok pedig, mivel nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, megfenyegették, majd elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették Istent a történtekért,


versetul 22

hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akivel a gyógyítás csodája történt.


versetul 23

Miután elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének.


versetul 24

Ahogy ezt meghallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat Istenhez, és ezt mondták: Mindenható Urunk, te teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van,


versetul 25

te mondtad a Szentlélek által a mi atyáinknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával: Miért dühöngenek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?


versetul 26

Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.


versetul 27

Mert ebben a városban valóban összegyűlt Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél,


versetul 28

hogy véghez vigyék mindazt, amiről a te kezed és tanácsod előre elhatározta, hogy megtörténjék.


versetul 29

Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet!


versetul 30

Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!


versetul 31

Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették.


versetul 32

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt.


versetul 33

Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.


versetul 34

Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták


versetul 35

és letették az apostolok lábához, amelyet aztán elosztottak a többiek között, kinek-kinek szüksége szerint.


versetul 36

A ciprusi származású lévita József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek – amely azt jelenti: Vigasztalás fia –,


versetul 37

mivel volt földje, eladta, a pénzt elhozta, és letette az apostolok lábához.

Capitole:


Cărți