capitolul 17
Miután átmentek Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába érkeztek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.
Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton át vitatkozott velük az Írásokból,
magyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból, és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.
És közülük némelyek hittek, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, csakúgy, mint sokan az istenfélő görögök közül, valamint nem kevesen az előkelő asszonyok közül is.
A zsidók pedig irigységtől indítva maguk mellé vettek a piaci népségből néhány gonosz embert, és csődületet támasztva fellázították a várost, majd Jázon házához vonulva igyekeztek őket kihozni a nép közé.
Amikor pedig nem találták őket, Jázont és néhány testvért a városi vezetők elé hurcoltak, és azt kiáltozták, hogy ezek a világfelforgatók itt is megjelentek,
akiket Jázon a házába fogadott, pedig ezek mindnyájan a császár parancsai ellen cselekszenek, mivelhogy mást tartanak királynak: Jézust.
Fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották.
De amikor Jázon és a többiek kezességet vállaltak értük, elbocsátották őket.
A testvérek pedig azonnal, még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába, akik amikor megérkeztek, felkeresték a zsidók zsinagógáját.
Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, úgyhogy az igét teljes készséggel befogadták, és mindennap kutatták az Írásokat, hogy valóban úgy vannak-e ezek.
Sokan hittek azért közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen.
Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, elmentek, és a sokaságot ott is felizgatták és fellázították.
De a testvérek akkor azonnal elküldték Pált, hogy utazzon a tengerig, Szilász és Timóteus azonban ott maradt.
Pált kísérői elvitték egészen Athénig, majd azzal az utasítással tértek vissza, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.
Amíg Athénban Pál rájuk várt, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.
Mindennap vitatkozott a zsinagógában az istenfélő zsidókkal, a piacon pedig azokkal, akiket ott talált.
Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, egyesek azt kérdezték: Ugyan mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik, mivelhogy Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
Megragadták, és az Areopágoszra vitték, ezt mondva: Megtudhatnánk, hogy mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?
Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek, szeretnénk azért megérteni, miről is van szó.
Az athéniek ugyanis és az ott lakó jövevények valamennyien mással sem töltötték idejüket, mint hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
Pál tehát kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak tekintelek titeket,
mert amikor bejártam és megszemléltem szentélyeiteket, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt ráírva: Az ismeretlen Istennek. Akit azért ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.
Az Isten, aki a világot teremtette és mindazt, ami abban van, mivel ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik,
emberi kéz szolgálatára nem szorul, mintha valamire is szüksége lenne, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.
Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész színén, és előre meghatározta rendelt idejüket és lakóhelyük határait,
hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatnák és megtalálhatnák, hiszen nincs messze egyikünktől sem.
Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint költőitek közül is mondták némelyek: Az ő nemzetsége vagyunk.
Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, a művészet és az emberi elképzelés alkotásaihoz hasonló.
A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.
Mert rendelt egy napot, amelyen megítéli majd a föld kerekségét igazságosan egy férfi által, akit arra rendelt. Bizonyságot adott erről mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.
Amikor azonban a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd még meghallgatunk téged efelől.
Így Pál eltávozott körükből.
Néhány ember azonban hívővé lett, és csatlakozott hozzá. Köztük volt az areopágita Dioniziosz, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások is.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly