Az apostolok cselekedetei
capítulo 4
verso 1
Még beszéltek a néphez, amikor odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok,
verso 2
akik amiatt nehezteltek, hogy a népet tanítják, és hirdetik, hogy Jézusban van feltámadás a halálból.
verso 3
Ezért elfogták és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt.
verso 4
De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett.
verso 5
Másnap aztán Jeruzsálemben összegyűltek a vezetők, a vének, az írástudók
verso 6
és Annás, a főpap, valamint Kajafás, János, Sándor és a főpapi nemzetség valamennyi tagja.
verso 7
Majd miután középre állították őket, feltették nekik a kérdést: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?
verso 8
Akkor Péter Szentlélekkel megtelve így válaszolt: Népünk vezetői és Izráel vénei!
verso 9
Ha e mai napon egy beteg emberrel való jótett felől vallattok minket, hogy mi által gyógyult meg,
verso 10
tudjátok meg ti mindnyájan és Izráel egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez előttetek egészségesen.
verso 11
Ez az a kő, amelyet ti mint építők megvetettetek, és amely mégis szegletkővé lett.
verso 12
Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.
verso 13
Amikor látták Péter és János bátorságát, és felmérték, hogy írástudatlan, egyszerű emberek, igen elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak,
verso 14
de mivel látták, hogy a meggyógyult ember velük együtt ott áll, semmit sem tudtak ellenük szólni.
verso 15
Miután kiküldték őket a nagytanács elől, maguk közt így tanakodtak:
verso 16
Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, az minden Jeruzsálemben lakónak a tudtára jutott, és le sem tagadhatjuk.
verso 17
De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se szóljanak az ő nevében.
verso 18
Akkor behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy semmiképpen ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
verso 19
Péter és János pedig így válaszolt nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg!
verso 20
Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.
verso 21
Azok pedig, mivel nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, megfenyegették, majd elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették Istent a történtekért,
verso 22
hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akivel a gyógyítás csodája történt.
verso 23
Miután elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének.
verso 24
Ahogy ezt meghallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat Istenhez, és ezt mondták: Mindenható Urunk, te teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van,
verso 25
te mondtad a Szentlélek által a mi atyáinknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával: Miért dühöngenek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
verso 26
Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
verso 27
Mert ebben a városban valóban összegyűlt Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél,
verso 28
hogy véghez vigyék mindazt, amiről a te kezed és tanácsod előre elhatározta, hogy megtörténjék.
verso 29
Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet!
verso 30
Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!
verso 31
Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették.
verso 32
A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt.
verso 33
Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.
verso 34
Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták
verso 35
és letették az apostolok lábához, amelyet aztán elosztottak a többiek között, kinek-kinek szüksége szerint.
verso 36
A ciprusi származású lévita József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek – amely azt jelenti: Vigasztalás fia –,
verso 37
mivel volt földje, eladta, a pénzt elhozta, és letette az apostolok lábához.
Libros
