Az apostolok cselekedetei
capítulo 14
verso 1
Ikóniumban is együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidóknak és a görögöknek nagy sokasága hívő lett.
verso 2
Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felindították és haragra ingerelték a pogányok lelkét a testvérek ellen.
verso 3
Ennek ellenére hosszabb időt töltöttek ott, bátran szóltak az Úrban, aki bizonyságot tett kegyelmének beszéde mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek kezük által.
verso 4
A város népe meghasonlott, némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett voltak.
verso 5
Amikor a pogányok a zsidók főembereivel együtt támadást indítottak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,
verso 6
és ők erről tudomást szereztek, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe és a környékére,
verso 7
és ott hirdették az evangéliumot.
verso 8
Lisztrában ott ült egy lábával tehetetlen ember, aki anyjának méhétől fogva sánta volt, és sohasem járt.
verso 9
Ez hallotta Pált beszélni, aki jól szemügyre vette, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon,
verso 10
ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.
verso 11
A sokaság pedig, amikor látta, amit Pál cselekedett, likaóniai nyelven így kiáltott: Az istenek jöttek le hozzánk emberi formában!
verso 12
És Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek hívták, minthogy ő volt a szóvivő.
verso 13
Zeusz papja pedig, akinek temploma a városuk előtt volt, felkoszorúzott bikákat hajtott a kapuhoz, és a sokasággal együtt áldozni akart.
verso 14
Amikor ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak,
verso 15
és így kiáltottak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és éppen azt az örvendetes üzenetet hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van.
verso 16
Ő az elmúlt nemzedékekben hagyta a pogányokat mind a maguk útján járni,
verso 17
jóllehet nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, az égből esőt adott, termést hozó időket, és bőven megelégített eledellel és szívbéli örömmel.
verso 18
Ilyeneket mondva is csak nagy nehezen tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzanak nekik.
verso 19
Az Antiókhiából és Ikóniumból odajött zsidók azonban annyira felbujtották a sokaságot, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolva, hogy meghalt.
verso 20
De amikor körülvették őt a tanítványok, felkelt, bement a városba, és másnap Barnabással elment Derbébe.
verso 21
Miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába,
verso 22
erősítve a tanítványok lelkét, buzdítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell az Isten országába bemennünk.
verso 23
Miután pedig gyülekezetenként véneket választottak nekik, imádkozva és böjtölve az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.
verso 24
Majd Pizidián áthaladva Pamfiliába jutottak,
verso 25
és miután Pergében hirdették az igét, lementek Attáliába,
verso 26
onnan pedig elhajóztak Antiókhiába, ahonnan az Isten kegyelmére bízva elindították őket arra a munkára, amelyet elvégeztek.
verso 27
Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük Isten, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.
verso 28
Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.
Libros
