Az apostolok cselekedetei
capítulo 25
verso 1
Amikor Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe.
verso 2
A főpap és a zsidók főemberei pedig panaszt tettek neki Pál ellen, és kérték,
verso 3
hogy a kedvükért vitesse át őt Jeruzsálembe, mert tőrbe akarták csalni, hogy útközben megöljék.
verso 4
Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga pedig hamarosan odamegy.
verso 5
Akik tehát közöttetek illetékesek – mondta –, jöjjenek velem, és ha valami kifogásolható van abban a férfiban, emeljenek vádat ellene!
verso 6
Miután nem több mint nyolc-tíz napot időzött közöttük, lement Cézáreába, és másnap bírói székébe ült, és elővezettette Pált.
verso 7
Amikor Pál megjelent, körülállták a zsidók, akik lementek Jeruzsálemből, és sok súlyos vádat hoztak fel ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani.
verso 8
Pál a maga védelmére ezt hozta fel: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem.
verso 9
Fesztusz pedig kedvükben akart járni a zsidóknak, és azt kérdezte Páltól: Föl akarsz menni Jeruzsálembe, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?
verso 10
Pál azonban azt mondta: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell felettem ítélkezni. A zsidók ellen semmit sem vétettem, mint te magad is jól tudod.
verso 11
Mert ha vétkes vagyok, és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól, ha azonban semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek!
verso 12
Akkor Fesztusz szót váltott tanácsosaival, és így válaszolt: A császárhoz fellebbeztél, a császár elé fogsz menni.
verso 13
Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Bereniké érkezett Cézáreába, hogy köszöntsék Fesztuszt.
verso 14
Mivel több napot ott töltöttek, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: Van itt egy férfi, akit Félix hagyott itt fogolyként.
verso 15
Amikor Jeruzsálemben jártam, a főpapok és a zsidók vénei panaszt emeltek ellene, és elítélését kérték.
verso 16
Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk kiadni egy embert azelőtt, hogy szembesítenék a vádlottat vádlóival, és alkalmat nem adnának neki, hogy védekezhessék a vád ellen.
verso 17
Amikor tehát ők idejöttek, másnap halogatás nélkül a bírói székbe ültem, és elővezettettem azt a férfit.
verso 18
Ám amikor vádlói előálltak, semmi olyan vádat nem hoztak fel ellene, amilyenre én gondoltam,
verso 19
hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, egy bizonyos meghalt Jézus felől, akiről Pál azt állította, hogy él.
verso 20
Mivel ezekben a vitás kérdésekben nem tudtam eligazodni, megkérdeztem, akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott mondjanak ítéletet ebben az ügyben.
verso 21
Amikor azonban Pál fellebbezett, hogy a császár döntéséig tartsák őrizetben, megparancsoltam, hogy őrizzék, amíg a császárhoz nem küldhetem.
verso 22
Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: Szeretném magam is meghallgatni azt az embert. Holnap hallani fogod – felelte Fesztusz.
verso 23
Másnap tehát Agrippa és Bereniké nagy pompával megjelent, és bement a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főembereivel együtt, majd Fesztusz parancsára elővezették Pált.
verso 24
Fesztusz így szólt: Agrippa király és ti férfiak mindnyájan, akik velünk együtt jelen vagytok! Látjátok ezt az embert, aki miatt a zsidók egész sokasága folyamodott hozzám Jeruzsálemben és itt is, azt kiáltozva, hogy ennek nem szabad tovább élnie.
verso 25
Én pedig úgy találtam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett, de mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy elküldöm.
verso 26
De semmi bizonyosat nem tudok róla írni az én uramnak. Ezért hozattam őt elétek és kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.
verso 27
Mert értelmetlennek látom, hogy aki foglyot küld, az ellene való vádakat ne jelentse.
Libros
