Az apostolok cselekedetei
capítulo 11
verso 1
Az apostolok és a Júdeában levő testvérek is meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten beszédét.
verso 2
Amikor felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidóságból valók,
verso 3
és ezt mondták neki: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
verso 4
Péter pedig elkezdte sorban megmagyarázni nekik:
verso 5
Én Joppé városában voltam, imádkoztam, és láttam elragadtatásban egy látomást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt négy sarkánál fogva leeresztve az égből, és egészen hozzám jött.
verso 6
Jobban szemügyre véve földi négylábú állatokat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne.
verso 7
Hangot is hallottam, amely ezt mondta nekem: Kelj fel, Péter, öljed és egyél!
verso 8
Én azonban azt mondtam: Semmiképpen sem, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
verso 9
De másodszor is szólt a hang az égből: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.
verso 10
Ez pedig háromszor is megtörtént, és az egész újra felemelkedett az égbe.
verso 11
És íme, azon nyomban három férfi érkezett a ház elé, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.
verso 12
A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy menjek velük minden kételkedés nélkül. Eljött pedig velem ez a hat testvér is, és bementünk annak az embernek a házába.
verso 13
Ő elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondta neki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak,
verso 14
ő majd olyan igéket hirdet neked, amely által üdvözülsz mind te, mind az egész házad népe.
verso 15
Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is kezdetben.
verso 16
Akkor eszembe jutott az Úr szava, aki azt mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
verso 17
Ha tehát az Isten nekik is ugyanazt az ajándékot adta, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Istent megakadályoznám?
verso 18
Ezeknek hallatára aztán megnyugodtak, és dicsőítették Istent, ezt mondva: Eszerint hát Isten a pogányoknak is adott megtérést az életre!
verso 19
Azok tehát, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.
verso 20
Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik amikor Antiókhiába érkeztek, a görögökkel is beszéltek, és hirdették nekik az Úr Jézust.
verso 21
És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.
verso 22
A jeruzsálemi gyülekezet fülébe is eljutott ennek a híre, és kiküldték Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig,
verso 23
aki igen örvendezett, amikor eljutott oda, és látta az Isten kegyelmét, és arra biztatta őket, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
verso 24
Mert hittel és Szentlélekkel teljes, derék ember volt. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
verso 25
Barnabás Tarzuszba is elment, hogy felkeresse Sault,
verso 26
és rátalálva magával vitte Antiókhiába. Így aztán egy teljes esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
verso 27
Ebben az időben lement néhány próféta Jeruzsálemből Antiókhiába.
verso 28
Ezek egyike – név szerint Agabosz – előállt, és a Lélek által megjövendölte, hogy az egész földön nagy éhínség lesz, amely be is következett Claudius idejében.
verso 29
A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.
verso 30
Ezt meg is tették, és Barnabás és Saul által eljuttatták a vénekhez.
Libros
